CREATORS
(2005)

 

 

 

 

STATION X

Creators - 2005
(Alkotók)

 

Felvétel és keverés: ZoZound Home Studios & Atlantis Room - 2005.
Dobprogram, hangszerelés: Barabás György, Cseke Ferenc, Hajas Zoltán
Keverés: Cseke Ferenc

A felvétel során a következő hangszereket és tartozékokat használtuk:
Ibanez, Jackson, Fender, Laney, Marshall, Digitech, Hammond, Korg, Roland, Casio
Line 6, Proel, Yamaha, Alesis, HM Classical Guitar, Earnie Ball & D'addario Strings,
Magix Music Maker, Cakewalk Midi Sequencer, Soundforge

Zene:

Barabás György (Track 3, 4, 8, 10, 11, 12)
Barabás Péter (Track 4, 8, 11)
Cseke Ferenc (Track 1, 7, 9, 11)
Hajas Zoltán (Track 2, 5, 6, 10, 11)
Köllő Gábor (Track 11)
Plesz Ákos (Track 11)

Borító: Hajas Zoltán - Barabás György - Cseke Ferenc

 

Néhány szó a dalokról:

A harmadik Station X anyag egyben az utolsó is amin még én is játszottam. Véleményem szerint ezen a cd-n találhatóak a legjobban sikerült szerzemények. A fiúk még rögzítettek egy albumot, "Human Blindness" címmel hármasban, aztán a Station X történetnek vége is szakadt. A Creators-ön viszont már mindannyiunknak kialakult a saját stílusa és Gyuri szerzeményei is egészséges arányban szerepelnek az előző anyaghoz viszonyítva. Sajnos ebben a zenekarban nem tudtam kamatoztatni azt a sok ötletet és dalt, amit abban az időszakban komponáltam, ezért "kénytelen" voltam a banda mellett szólóban is rögzíteni a szerzeményeimet. Akkoriban nagyon termékeny időszakom volt és semmi esetre sem szerettem volna, ha elkallódnak azok a nóták. Ezen a demón már kísérleteztünk a gitárok lehangolásával is, hogy még mélyebb és súlyosabb legyen a hangzáskép, de a házi körülmények között felvett nóták, még így sem dörrentek meg úgy, ahogy kellene... Az előre megírt és "beprogramozott" dobokat, pedig egy elektromos dob-agyon küldtük át, hogy ez is javítson a hangzáson. Valamivel talán jobb lett az eddigieknél, de még mindig nagyon távol állt egy hús-vér dobostól. Ezúttal egy feldolgozás egyveleg is található a felvételen és egy régi Nightwing nóta újraértelmezése, ami egyébként a lemez címadó dala is lett. Az egyik legfontosabb változást pedig Gyuri Hammond orgonája jelenti, ami hangzásban felbecsülhetetlen pluszt és értéket képvisel.

 

Barabás György - Billentyűs hangszerek, dobprogram
Barabás Péter - Basszusgitár
Cseke Ferenc - Szóló és ritmusgitár, Akusztikus gitár, dobprogram
Hajas Zoltán - Ritmus és szólógitár, Akusztikus gitár, dobprogram

 

Köszönjük:

Családjainknak és barátainknak, Erős Kingának, Győrffy Lillának, Plesz Ákosnak, Markovics Milánnak, Markovics Márknak, a Tres Trogerosnak: Bábel Zoltán, Palkó László, Solymár Attila és a rajongóknak

 

Sharkwing  (4.41)
/Cápauszony/
/Cseke F./

Ahogy az első demónál is, most is az én nótámmal indít a lemez. Fenyegető és vészjósló zongora hangokkal indul ez a dal, ami gyors riffelésben és komplex ritmusokban folytatódik. Ahogy említettem, a hangzás ennél az albumnál sem lehengerlő, viszont a basszusgitár és a Hammond orgona elviselhetően szól, aminek a semmihez sem hasonlítható hangzása sokat javít a produkción. A gitárok D-re lettek hangolva, de sajnos a súly és a dög még mindig hiányzik a felvételből. A felelgetős szólók viszont kimondottan jól sikerültek részemről és Gyuri részéről is. Tudomásom szerint ezt a dalt egyszer sem játszottuk élőben. Update: a 20 éves jubileumi koncert kivételével, mert ott azért beépítettük a programba.

 

Unguarded Race  (4.05)
/Védtelen faj/
/Hajas Z./

A cseppet sem bárgyú kezdés után beindul a tipikus Hajas Zoli féle hömpölygős riffhalmaz, ami még lélegzethez sem engedi jutni a szerencsés hallgatót:) Zoli mestere az ilyen jellegű, témahalmozós nótáknak, melyeknek talán az "Unguarded Race" a legjobb iskolapéldája. Komplexitása végett nagyon nehéz eljátszani, ennek ellenére mégis egy párszor elnyomtuk élőben. A billentyű-gitár szólók pazarok és a középtájon felbukkanó Dream Theater-re "hajazó" riffek sem piskóták! Véleményem szerint Zoli egyik legmarkánsabb szerzeménye a Védtelen Faj.

 

Felix Culpa  (4.15)
/Szerencsés tévedés/
/Barabás Gy./

...És ha még nem fáradt le az agyunk a hirtelen megemészthetetlenül sok hangtól, akkor itt van Gyuri újabb klasszikus szösszenete, ami még mindig nagy sebességgel pörög! Ez is egy nagyon jól sikerült darab, amelyben szintén sokfajta hangszín és hangulat hallható, és aminek a végét, szintén egy kellemes szinti-gitár szóló zárja le. Próbákon rengeteget nyüstöltük és élőben is felcsendült egy párszor.

 

Only A Glance  (3.38)
/Csak egy pillantás/
/Barabás Gy. - Barabás P./

Ennél a dalnál elérkezett a pihenés ideje. A korábban a fejünkre zúdított "nyitóhármas" után, jólesően üdvözölhetjük Peti és Gyuri közös szerzeményét, ami szinte csak a basszusgitárról és a billentyűkről szól. Hangulatos kis dalocska, ami felvezeti a következő Hajas zúzdát...:)

 

Dream  (4.57)
/Álom/
/Hajas Z./

Tipikus Hajas szerzemény, számítógéppel komponált, eljátszhatatlan részekkel...:) Szerencsére ezeket hajlandó vagyok neki megbocsájtani, amikor a végeredményt hallgatom, ugyanis az megint csak egyedi és eredeti kompozíció lett: monumentális, húzós, terebélyes riffek és dobtémák, melynek a közepén felcsillan egy zseniális hangulatváltós, felfokozott, feszes téma Gyuri keze alól. Nem volt kérdéses, hogy élőben is meg kellett dörrenteni egyszer, amire a jubileum tökéletes alkalom volt.

 

Awakening Alone  (3.51)
/Magányosan ébredve/
/Hajas Z./

Zoli ikergitáros szerzeménye, ahol majdnem végig tercben játszuk a kidolgozott szólókat. A refrén, (mert itt az is van) egy nagyon fogós, dallamos motívum, amit a zongora játszik. Egy nem túl vidám, elmélkedős, melankólikus és szép dalocska ez, de talán egy kicsit még foglalkozhattunk volna a kidolgozásával. Extra adalékként viszont a két egymás után következő Hajas-nóta címeiben, nem túl nehéz félreértelmezni a rejtett üzenetet, ami egy bizonyos zenekahoz és lemezéhez kapcsolódik.:)

 

Angel of Profusion  (5.07)
/A bőség angyala/
/Cseke F./

A "bőség angyala" szintén az én szerzeményem és örülök, hogy rákerült erre a lemezre, mert a '70-es évekig visszanyúló hangulataival csak színesíti, az amúgy is gazdagon hangszerelt többi nótát. Lassan építkező, élettel teli, melodikus szerzeménynek indul ez az eleinte akusztikusan hangszerelt dal, amire egy szép érzelmes szólót játszok. Később csatlakozik Gyuri Hammond orgonája is, javítva ezzel a hangulatot, majd szigorú gitár riffek veszik át a főszerepet. Ezután egy drasztikus hangulatváltással szinte vidám hangulatú harmóniák váltják egymást. Az egymásra építkező billentyű és gitár melódiák nagyon jól sikerültek. Ez volt az egyik kedvenc dalom az albumról. Élőben talán egyszer játszottuk, de a jubileumra is elővettük.

 

Burning Shadows  (5.49)
/Lángoló árnyak/
/Barabás Gy. - Barabás P./

Ez a dal pedig Gyuri és Peti egyik legjobban sikerült szerzeménye. Nekem abszolút a kedvenceim között van! Gyuri Hammond orgonája alapoz, mint a beton és a szólóknál is úgy röfög, ahogy kell. A nóta úgy húz mint egy igásló, amit a közepe felé megtekert progresszív témák még tovább fokoznak. Az ebből kibontakozó szólónál gyakorlatilag szétgyilkolom a gitáromat... és az a téma, amit pedig Gyuri alájátszik a Hammonddal az az egyik legütősebb valami a lemezen! Nagyon jól sikerült az impró szóló is, valamint a végén kifejlődő elmebeteg dolgok, amelyeket minden alkalommal kihívás volt eljátszani élőben. A Burning Shadows ennek ellenére mindig szerves része volt az élő programoknak.

 

Spanish Rose  (4.56)
/Spanyol Rózsa/
/Cseke F./

Az energikus "Burning Shadows" után megint egy saját szerzemény következik. Ismét akusztikus gitár bontások hallhatóak, majd zongora hangjai csendülnek fel, Gyuri kezei alól. A kivitelezés szerintem itt messze nem lett tökéletes. A bontásoknál és a dobnál is pontatlanságokat hallok. Többet kellett volna foglalkozni vele ahhoz, hogy sokkal gördülékenyebbé váljon a végeredmény. A dal megérte volna a törődést, mert ez az egyik legkönnyebben befogadható és gyorsan rögzülő szerzemény az anyagon. Az akusztikus gitárt, klasszikus Metallicá-s riffek váltják fel, amik baromi hatásosak és csak úgy süt belőlük a feszültség. A középrészben pedig latinos harmónika/gitár szólók hallhatók, majd visszatérnek a terces gitárharmóniákra építkező "autentikus" riffek, amiket basszus, Hammond és gitárszóló kiállások fűszereznek. Sajnos ezt a dalt soha nem játszottuk élőben.

 

Water, Blood And Soul  (4.55)
/Víz, vér és lélek/
/Barabás Gy. - Hajas Z./

Újabb közös szerzemény, amit Zoli és Gyuri szerzett. A hangzást tekintve talán ez a nóta szólal meg a legszebben, itt sikerült legjobban a keverés. Sajnos egy idő után félre lett téve és mellőzve lett, annak ellenére is, hogy ez is a kedvenceim között volt. Próbán szinte soha nem játszottuk, pedig tele van izgalmas, progos részekkel, hangulatváltásokkal és tekerős szólókkal! Egyértelmű, hogy ez a dal lett a legjobb Gyuri és Zoli közös szerzeményei közül...

 

Creators  (9.30)
/Alkotók/
/Barabás Gy. - Barabás P. - Cseke F. - Hajas Z. - Köllő G. - Plesz Á./

Ez egy nagyon régi dal, már 1997-ben megíródtak az alapjai. Akkor még Nightwing volt a zenekar neve ahol játszottam. Egy közös jammelés alkalmával született a legtöbb téma, amit én, Hajas Zoli és az akkori énekesünk Plesz Ákos hozott össze. Solymár Attila és Barabás Peti csatlakozásával pedig tovább fejlődött a dal, majd Köllő Gábor-al és Barabás Gyuri-val nyerte el végső formáját... Aztán évekig félre lett téve, mert túl hosszú és monumentális volt, de azért élőben játszottuk. A szöveget (Alkotók) és az énekdallamokat (amikből később gitárdallamok lettek) Plesz Ákos írta. A Station X-es időkben aztán újra elővettük és egy instrumentális dalt kovácsoltunk belőle. Helyrepofoztuk a témákat és kidobáltuk a nem igazán ütős részleteket a dalból, de még így is majdnem 10 perces nóta lett. Az akusztikus intro-t én vezetem elő, amit utólag írtam hozzá, majd szigorú, súlyos és monumentális riffek váltják egymást, amelyekre Gyuri hozza a hangulatos "szőnyegeit" és wah-pedálos szólóit. A gitárok majdnem végig terces dallamokat játszanak, Gyuri pazar szólói mellett a dallamos riffek pedig csak úgy hömpölyögnek egymás után, amiket Zoli és én felváltva jegyzünk. A hangszereket itt is lehangoltuk D-re és itt talán már lehet is ebből érzékelni valamit. A 2 perces outro pedig majdnem teljes egészében Gyuri munkája... Végül ez lett a címadó szerzeménye az albumnak és gyakran játszottuk is a koncerteken, valamint Szász Dávid személyében a jubileumi bulin a régi énekes verziót is előadtuk.

 

The Longest Minute  (3.04)
/A leghosszabb perc/
/Barabás Gy./

S végezetül egy végtelenül szomorú zongorás darab, aminek Gyuri a szerzője és egyedül ő szerepel a felvételen. Elég súlyos és hangulatos dalocska...

 

Medley X  (9.23)
/X Egyveleg/
/Barabás-Barabás-Cseke-Hajas, Page-Plant-Jones, Lennon-McCartney, Butler-Iommi-Osbourne-Ward, Page-Plant-Bonham,/ /Blackmore-Gillan-Glover-Lord-Paice, Blackmore-Dio, L.V. Beethoven, Romeo-Lepond/

Ez pedig a Creators album "bonus track-je". Egy feldolgozás egyveleg, a minket ért zenei hatásokból melyben többnyire a '70-es és a '80-as évek zenekarai előtt tisztelgünk. A szólókat és énekdallamokat általában Gyuri és én játszuk billentyűn és gitáron, Peti és Zoli pedig korrektül hozzák az alapokat. A dobgép is elfogadhatóan szól... és a házi körülményekhez képest talán a keverés is eléggé arányos lett. Szinte minden élő fellépés alkalmával játszottuk.

A dalok listája amelyek elhangzanak a feldolgozásban:

 

LED ZEPPELIN: Since I've Been Loving You   
PAUL McCARTNEY: Live And Let Die  
THE BEATLES: Day Tripper   
BLACK SABBATH: Electric Funeral   
LED ZEPPELIN: Kashmir   
DEEP PURPLE: Highway Star   
RAINBOW: Long Live Rock N Roll   
RAINBOW: Since You've Been Gone   
DEEP PURPLE: Perfect Strangers   
BEETHOVEN (Deep Purple)   
SYMPHONY X: The Odyssey - Champion of Ithaca  

 

 

 

Zene