Magix
Music Maker, Cakewalk Midi Sequencer,
Soundforge
Zene:
Barabás
György (Track 3, 4, 8, 10, 11, 12)
Barabás
Péter (Track 4, 8, 11)
Cseke
Ferenc (Track 1, 7, 9, 11)
Hajas
Zoltán (Track 2, 5, 6, 10, 11)
Köllő
Gábor (Track 11)
Plesz
Ákos (Track 11)
Borító:
Hajas Zoltán - Barabás György - Cseke Ferenc
Néhány
szó a dalokról:
A harmadik Station X anyag
egyben az utolsó is amin
még én is játszottam. Véleményem szerint ezen a cd-n találhatóak a
legjobban sikerült szerzemények. A fiúk még rögzítettek egy albumot,
"Human Blindness" címmel hármasban, aztán a Station X történetnek vége
is szakadt. A Creators-ön viszont már mindannyiunknak kialakult a saját
stílusa és Gyuri
szerzeményei is egészséges arányban szerepelnek az előző anyaghoz
viszonyítva. Sajnos ebben a zenekarban nem tudtam kamatoztatni azt a
sok ötletet és dalt, amit abban az időszakban komponáltam, ezért
"kénytelen" voltam a banda mellett szólóban is rögzíteni a
szerzeményeimet. Akkoriban nagyon termékeny időszakom volt és semmi
esetre sem szerettem volna, ha elkallódnak azok a nóták. Ezen a demón
már kísérleteztünk a gitárok lehangolásával is, hogy még mélyebb és
súlyosabb legyen a hangzáskép, de a házi körülmények között felvett
nóták, még így sem dörrentek meg úgy, ahogy kellene... Az előre megírt
és "beprogramozott" dobokat, pedig egy elektromos dob-agyon küldtük át,
hogy ez is javítson a hangzáson. Valamivel talán jobb lett az
eddigieknél, de még mindig nagyon távol állt egy hús-vér dobostól.
Ezúttal egy feldolgozás egyveleg is található a felvételen és egy régi
Nightwing nóta újraértelmezése, ami egyébként a lemez címadó dala is
lett. Az egyik legfontosabb változást pedig Gyuri Hammond orgonája
jelenti, ami hangzásban felbecsülhetetlen pluszt és értéket képvisel.
Barabás
György - Billentyűs hangszerek,
dobprogram
Barabás
Péter - Basszusgitár
Cseke
Ferenc - Szóló és ritmusgitár,
Akusztikus gitár, dobprogram
Hajas
Zoltán - Ritmus és szólógitár,
Akusztikus gitár, dobprogram
Köszönjük:
Családjainknak
és barátainknak, Erős Kingának,
Győrffy Lillának, Plesz Ákosnak, Markovics Milánnak, Markovics Márknak,
a Tres Trogerosnak: Bábel Zoltán, Palkó László, Solymár Attila és a
rajongóknak
Sharkwing (4.41)
/Cápauszony/
/Cseke
F./
Ahogy az első demónál is, most
is az én nótámmal
indít a lemez.
Fenyegető és vészjósló zongora hangokkal indul ez a dal, ami gyors
riffelésben és komplex ritmusokban folytatódik.
Ahogy említettem, a hangzás ennél az albumnál sem lehengerlő, viszont a
basszusgitár és a Hammond orgona elviselhetően szól, aminek a semmihez
sem hasonlítható hangzása sokat javít a produkción.
A gitárok D-re lettek hangolva, de sajnos a súly és
a dög még mindig hiányzik a felvételből.
A felelgetős szólók viszont kimondottan jól sikerültek részemről és
Gyuri
részéről is.
Tudomásom szerint ezt a dalt egyszer sem játszottuk élőben. Update: a
20 éves jubileumi koncert kivételével, mert ott azért beépítettük a
programba.
Unguarded
Race (4.05)
/Védtelen
faj/
/Hajas
Z./
A
cseppet sem bárgyú kezdés után beindul a tipikus
Hajas Zoli féle hömpölygős riffhalmaz, ami még lélegzethez sem engedi
jutni a szerencsés hallgatót:) Zoli mestere az ilyen jellegű,
témahalmozós nótáknak, melyeknek talán az "Unguarded Race" a legjobb
iskolapéldája. Komplexitása végett nagyon nehéz eljátszani, ennek
ellenére mégis egy párszor elnyomtuk élőben. A billentyű-gitár szólók
pazarok és a középtájon felbukkanó Dream Theater-re "hajazó" riffek sem
piskóták! Véleményem szerint Zoli
egyik legmarkánsabb szerzeménye a Védtelen Faj.
Felix
Culpa (4.15)
/Szerencsés
tévedés/
/Barabás
Gy./
...És ha még nem fáradt le az
agyunk a hirtelen
megemészthetetlenül sok hangtól, akkor itt van Gyuri újabb klasszikus
szösszenete, ami még mindig nagy sebességgel pörög! Ez is egy nagyon
jól sikerült darab, amelyben szintén sokfajta hangszín és hangulat
hallható, és aminek a végét, szintén egy kellemes szinti-gitár szóló
zárja le. Próbákon rengeteget nyüstöltük és élőben is felcsendült egy
párszor.
Only A
Glance (3.38)
/Csak
egy pillantás/
/Barabás
Gy. - Barabás P./
Ennél
a dalnál elérkezett a pihenés ideje. A
korábban a fejünkre zúdított "nyitóhármas" után, jólesően üdvözölhetjük
Peti és Gyuri közös szerzeményét, ami szinte csak a basszusgitárról és
a billentyűkről szól. Hangulatos kis dalocska, ami felvezeti a
következő Hajas zúzdát...:)
Dream (4.57)
/Álom/
/Hajas
Z./
Tipikus
Hajas szerzemény, számítógéppel komponált,
eljátszhatatlan részekkel...:) Szerencsére ezeket hajlandó vagyok neki
megbocsájtani, amikor a végeredményt hallgatom, ugyanis az megint csak
egyedi és eredeti kompozíció lett: monumentális, húzós, terebélyes
riffek és dobtémák, melynek a közepén felcsillan egy zseniális
hangulatváltós, felfokozott, feszes téma Gyuri keze alól. Nem volt
kérdéses, hogy élőben is meg kellett dörrenteni egyszer, amire a
jubileum tökéletes alkalom volt.
Awakening
Alone (3.51)
/Magányosan
ébredve/
/Hajas
Z./
Zoli
ikergitáros szerzeménye, ahol majdnem végig
tercben játszuk a kidolgozott szólókat. A refrén, (mert itt az is van)
egy nagyon fogós, dallamos motívum, amit a zongora játszik. Egy nem túl
vidám, elmélkedős, melankólikus és szép dalocska ez, de talán egy
kicsit még foglalkozhattunk volna a kidolgozásával. Extra adalékként
viszont a két egymás után következő
Hajas-nóta címeiben, nem túl nehéz félreértelmezni a rejtett
üzenetet, ami egy bizonyos zenekahoz és lemezéhez kapcsolódik.:)
Angel
of Profusion (5.07)
/A
bőség angyala/
/Cseke
F./
A
"bőség angyala" szintén az én szerzeményem és
örülök, hogy rákerült erre a lemezre, mert a '70-es évekig visszanyúló
hangulataival csak színesíti, az amúgy is gazdagon hangszerelt többi
nótát. Lassan építkező, élettel teli, melodikus szerzeménynek indul ez
az eleinte akusztikusan hangszerelt dal, amire egy szép érzelmes szólót
játszok. Később csatlakozik Gyuri Hammond orgonája is, javítva ezzel a
hangulatot, majd szigorú gitár riffek veszik át a főszerepet. Ezután
egy drasztikus hangulatváltással szinte vidám hangulatú harmóniák
váltják egymást. Az egymásra építkező billentyű és gitár melódiák
nagyon jól sikerültek. Ez volt az egyik kedvenc dalom az albumról.
Élőben talán egyszer játszottuk, de a jubileumra is elővettük.
Burning
Shadows (5.49)
/Lángoló
árnyak/
/Barabás
Gy. - Barabás P./
Ez
a dal pedig Gyuri és Peti egyik legjobban
sikerült szerzeménye. Nekem abszolút a kedvenceim között van! Gyuri
Hammond orgonája alapoz, mint a beton és a szólóknál is úgy röfög,
ahogy kell. A nóta úgy húz mint egy igásló, amit a közepe felé
megtekert progresszív témák még tovább fokoznak. Az ebből kibontakozó
szólónál gyakorlatilag szétgyilkolom a gitáromat... és az a téma, amit
pedig Gyuri alájátszik a Hammonddal az az egyik legütősebb valami a
lemezen! Nagyon jól sikerült az
impró szóló is, valamint a végén kifejlődő elmebeteg dolgok, amelyeket
minden alkalommal kihívás volt eljátszani élőben. A
Burning Shadows ennek ellenére mindig szerves része volt az élő
programoknak.
Spanish
Rose (4.56)
/Spanyol
Rózsa/
/Cseke
F./
Az energikus "Burning
Shadows" után megint egy
saját szerzemény következik. Ismét akusztikus gitár bontások
hallhatóak, majd zongora hangjai csendülnek fel, Gyuri kezei alól.
A kivitelezés szerintem itt messze nem lett tökéletes. A bontásoknál és
a dobnál
is pontatlanságokat hallok. Többet kellett volna foglalkozni vele
ahhoz, hogy
sokkal gördülékenyebbé váljon a végeredmény. A
dal megérte volna a törődést, mert ez az egyik legkönnyebben
befogadható és gyorsan rögzülő szerzemény az anyagon. Az akusztikus
gitárt, klasszikus Metallicá-s riffek váltják fel, amik baromi
hatásosak és csak úgy süt belőlük a feszültség. A középrészben pedig
latinos harmónika/gitár szólók hallhatók, majd
visszatérnek a terces gitárharmóniákra építkező "autentikus" riffek,
amiket basszus, Hammond és gitárszóló kiállások fűszereznek. Sajnos ezt
a dalt soha nem játszottuk élőben.
Water,
Blood And Soul (4.55)
/Víz,
vér és lélek/
/Barabás
Gy. - Hajas Z./
Újabb
közös szerzemény, amit Zoli és Gyuri
szerzett. A hangzást tekintve talán ez a nóta szólal meg a legszebben,
itt sikerült legjobban a keverés. Sajnos egy idő után félre lett téve
és mellőzve lett, annak ellenére is, hogy ez is a kedvenceim között
volt. Próbán szinte soha nem játszottuk, pedig tele van izgalmas,
progos részekkel, hangulatváltásokkal és tekerős szólókkal! Egyértelmű,
hogy ez a dal lett a legjobb Gyuri és Zoli közös szerzeményei közül...
Creators (9.30)
/Alkotók/
/Barabás
Gy. - Barabás P. - Cseke F. - Hajas Z. -
Köllő G. - Plesz Á./
Ez egy nagyon régi dal, már
1997-ben megíródtak az
alapjai. Akkor még Nightwing volt a zenekar neve ahol játszottam. Egy
közös jammelés alkalmával született a legtöbb téma, amit én, Hajas Zoli
és az akkori énekesünk Plesz Ákos hozott össze. Solymár Attila és
Barabás Peti csatlakozásával pedig tovább fejlődött a dal, majd Köllő
Gábor-al és Barabás Gyuri-val nyerte el végső formáját... Aztán évekig
félre lett téve, mert túl hosszú és monumentális volt, de azért élőben
játszottuk. A szöveget (Alkotók) és az énekdallamokat (amikből később
gitárdallamok lettek) Plesz Ákos írta. A Station X-es időkben aztán
újra elővettük és egy instrumentális dalt kovácsoltunk belőle.
Helyrepofoztuk a témákat és kidobáltuk a nem igazán ütős részleteket a
dalból, de még így is majdnem 10 perces nóta lett. Az akusztikus
intro-t én vezetem elő, amit utólag írtam hozzá, majd szigorú, súlyos
és
monumentális riffek váltják egymást,
amelyekre Gyuri hozza a hangulatos "szőnyegeit" és wah-pedálos szólóit.
A
gitárok majdnem végig terces dallamokat játszanak, Gyuri pazar szólói
mellett a dallamos riffek
pedig csak úgy hömpölyögnek egymás után, amiket Zoli és én felváltva
jegyzünk. A hangszereket itt is lehangoltuk
D-re és itt talán már lehet is ebből érzékelni valamit. A 2 perces
outro pedig
majdnem teljes egészében Gyuri
munkája... Végül ez lett a címadó szerzeménye az albumnak és gyakran
játszottuk is a koncerteken, valamint Szász Dávid személyében a
jubileumi bulin a régi énekes verziót is előadtuk.
The
Longest Minute (3.04)
/A
leghosszabb perc/
/Barabás
Gy./
S
végezetül egy végtelenül szomorú zongorás darab,
aminek Gyuri a szerzője és egyedül ő szerepel a felvételen. Elég súlyos
és hangulatos dalocska...
Ez
pedig a Creators album "bonus track-je". Egy
feldolgozás egyveleg, a minket ért zenei hatásokból melyben többnyire a
'70-es
és a '80-as évek zenekarai előtt tisztelgünk. A szólókat és
énekdallamokat általában Gyuri és én játszuk billentyűn és gitáron,
Peti és Zoli pedig korrektül hozzák az alapokat. A dobgép is
elfogadhatóan
szól... és a házi körülményekhez képest talán a keverés is eléggé
arányos lett.
Szinte minden élő fellépés alkalmával játszottuk.
A dalok listája amelyek
elhangzanak a
feldolgozásban: