DUST
(2003)

 

 

STATION X

Dust - 2003
(Por)

 

Felvétel és keverés: ZoZound Home Studios & Atlantis Room - 2002 Április - November.
Dobprogram, hangszerelés: Barabás György, Cseke Ferenc, Hajas Zoltán
Keverés: Cseke Ferenc

A felvétel során a következő hangszereket és tartozékokat használtuk:
Ibanez, Jackson, Fender, Yamaha, Laney, Marshall, Digitech, Korg, Roland, Casio, HM Classical Guitar, Earnie Ball & D'addario Strings, Magix Music Maker, Cakewalk Midi Sequencer, Soundforge

Zene:

Barabás György (Track 1, 2, 5, 6, 7, 9, 11)
Barabás Péter (Track 9)
Cseke Ferenc (Track 8, 10)
Hajas Zoltán (Track 3, 4, 6)
Szőnyi Anna (Track 5)

Borító: Barabás György - Cseke Ferenc

 

Néhány szó a dalokról:

A második Station X demón ismét szakítottunk az eddigi "hagyományokkal" és a 10 perces dalok helyett, ezúttal rövidebb, de korántsem egyszerűbben befogadható nótákat írtunk. A lemezcím Hajas Zoli ötletéből született, miszerint mi is olyanok vagyunk mint a POR (DUST)... Láthatatlanok, de mégis mindenhol ott vagyunk... Ezen az anyagon már egyre jobban kiéleződött a zenekar, illetve a tagok saját stílusa. Félelmetes, hogy a progresszív, instrumentális zenéken belül is mennyire különböző lehet az emberek és zenészek megnyilvánulása. Ez is azt bizonyítja, hogy például egy szerzemény, mennyire szinte csak egy ember alkotása! Ennek ellenére ez a sokszínűség még szerencsére összetartott minket és a különböző személyiségektől, színes, tartalmas és eredeti muzsika született. Ugyanakkor például a kedvenceink még máig is szinte ugyanazok, de az alkotásaink, szigorúan a saját, egyedi lelkivilágunk "kinyilatkoztatásai"... A dalokról tehát szubjektív véleményt olvashatsz a továbbiakban. Az anyag demós hangzása természetesen nagyon kezdetleges, de mi ezt már csak tanulópénzként kezeljük.

 

Barabás György - Billentyűs hangszerek, dobprogram
Barabás Péter - Basszusgitár
Cseke Ferenc - Szóló és Ritmusgitár, Akusztikus gitár, dobprogram
Hajas Zoltán - Ritmus és szólógitár, Akusztikus gitár, dobprogram

 

Köszönjük:

Családjainknak és barátainknak, Knapp Jánosnak és Szőnyi Annának

 

Sand-Spout  (4.40)
/Homoktölcsér/
/Barabás Gy./

Az már az első dalnál is hallatszik, hogy a megszólalás sajnos még itt sem olyan, amire büszkék lehetnénk. Dobos híján, sajnos még mindig valamelyik szintetizátor "kockadobosa" büntet minket. Gyuri szerzeménye ettől eltekintve húzósan kezd és meg is marad végig ezen a tempón... bár túl sok minden nem történik ebben a nótában, ahhoz, hogy hosszútávon is nagy kedvenccé váljon.

 

Hoax  (5.02)
/Tréfa/
/Barabás Gy./

Ezt a dalt is Gyuri komponálta és annak ellenére, hogy a próbákon folyamatosan nyüstöltük, valahogy mégsem vált a kedvencemmé. Szerintem egy kicsit kapkodósra sikerültek a néhol jazzbe hajló témái, s a jóértelembe vehető, elmebetegnek szánt részek is némileg erőltetettnek tűnnek. Továbbá érzésem szerint ez az a nóta, ahol Gyuri egy kicsit besokall a szintijével és leginkább az ő egyéni teljesítményeiről szól. Zoli és jómagam is kaptunk azért egy-egy szólót, s a végkifejlet felé érkező progos rész azért némileg megmenti a dalt, de aztán újra megismétlődik a főtéma. A véleményemtől függetlenül ez egy eredeti és semmihez sem hasonlítható nóta, emellett pedig Gyuri komponálási kísérletezéseinek tökéletes lenyomatát is jelenti.

 

Fragile  (3.07)
/Törékeny/
/Hajas Z./

A harmadik nótát Hajas Zoli komponálta és barátnője ihlette. Ennek értelmében ez egy melodikus, érzelmes dal, szép dallamokkal amiben végig ő játszik szólógitáron. A zenekar többi tagja pedig biztos alapot szolgáltat a fődallam alá.

 

Stream  (4.56)
/Folyam/
/Hajas Z./

A melódiák után ismét egy Hajas -szerzemény következik, de egészen más felfogásban:) Rögtön beindul a Zoli-féle metalos riffelés, ami ha tökéletesen megszólalna, biztosan le is vinné a fejünket... Zoli szólója után egy terces billentyű-gitár bűvölet következik, majd én egyedül gyilkolom a hangszert egy wah-pedálos szólóval. Első hallásra káosznak tűnik a dal, de a címben olvasható, mindent elsöprő folyamot valahogy mégis kifejezik a hömpölygő, megcsavart, megtekert riff monstrumok.

 

Pleasure's Resurrection  (5.12)
/A gyönyör feltámadása/
/Barabás Gy. - Szőnyi A./

A "gyönyör feltámadása" ismét egy Gyuri-szerzemény, ami talán valamivel jobban sikerült az előző kettőnél! Kifejezetten jó témák születtek ezúttal a kezei alatt. Klasszikus, csemballós motívumok bontakoznak ki a szintiből, amire terces harmóniákat játszunk közösen. A sebesség meglehetősen gyors és Gyuri klasszikus zene imádata ebben a dalban a tetőfokára hág. A skálázásokra épülő, gyors "dalocska" középrészében egy nagyzenekarra hangszerelt "interlude" is helyett kapott, amit közös ismerősünkkel, Szőnyi Annával együtt komponált a szerző. Eredetileg úgy volt, hogy Anna hegedűjátéka is hallható lesz a felvételen, de végül ez nem valósult meg. A lecsillapodott, megnyugtató átvezető után ismét fénysebességre kapcsol a zenekar és az észveszejtő skálázások után még egy szinti-gitár-basszus kiállásra is marad energiánk. A dalt nem volt egyszerű eljátszani, de azért egy párszor megpróbálkoztunk vele...

 

Fade Out  (4.28)
/Kifakulás/
/Barabás Gy. - Hajas Z./

Ez pedig egy közös szerzemény, melynek Zoli és Gyuri volt az "elkövetője":) Egy nagyon jól eltalált zongora bontogatós bevezetővel indul, de arra sajnos már nem emlékszem, hogy kinek volt ez az agyszüleménye. Ennek a lemeznek a dalaihoz Zoli egy újfajta komponálási módszert használt: történetesen számítógéppel dolgozta ki az általa írt dalok alapjait, ami egy szokatlan munkamódszert eredményezett. Személy szerint én nem igazán tudtam megbarátkozni ezzel az ötlettel, ugyanis én sokkal könnyebben megtanulok egy dalt úgy, hogyha élőben hallom. Természetesen Zoli megmutatta és megtanította a dalokat próbán is, és nem is ezzel volt a gondom, hanem magával a hangszer nélküli komponálási módszerrel, ami nálam azt eredményezte, hogy a Zolitól már megszokott, megtekert, kicsavart melódiákat csak görcsösen voltam képes eljátszani. Hiába gyakoroltam, nekem ebből így nagyon hiányzott az ösztönösség és a muzsikálás örömének az érzése. Eddig mindent kotta nélkül és hallásból tanultam meg és játszottam, így egy kicsit furcsa és kellemetlen volt nekem ez a módszer. A fent említett dolgok miatt tehát ez a dal sem volt a kedvencem, pedig a végeredmény nem is lett rossz! Sőt! Van húzása, hangulata és a szólóink is nagyon jók lettek. S az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy más zenekartól sem hallottam soha, még csak hasonló szerzeményt sem!

 

A Shadow's Dream  (4.17)
/Egy árnyék álma/
/Barabás Gy./

Nem véletlen, hogy a munkacíme "magzatos" volt, mivel pontosan olyan hangulatok kerülgetik itt egymást, mint amilyenek egy vajúdás és egy szülés kínlódásaihoz hasonlatosak... egy magzat, ami nem akart megszületni... Nyúlós, folyós, szenvedős, véget nem érő, ismétlődő témák az alapjai amelyre hangszergyilkoló, improvizációs szólókat játszunk Gyuri-val közösen, aki a dal alapjait kitalálta. De lényegében ezt tekinthetjük egy közös, rögtönzésekre felhúzott, saját szerzeménynek is.

 

The Hive  (5.26)
/A méhkaptár/
/Cseke F./

Az előző hangulatfüggő dalocska után végre helyett kapott egy általam komponált szerzemény is a lemezen. A megvalósítás lehetett volna jobb is: a dobtémák kidolgozatlanok, a gitárok fosul szólnak és akad egy-két pontatlanság is. Megtekert, gyors, de nem túlságosan bonyolult riffekre alapozódik ez a szerzemény, ami a középrésznél húzós, metalos riffelésbe és váltakozós, szinti-gitár szólókba torkollik, amelyek mellett Gyuri orgona szólója is ütősre sikeredett. Fogóssága és lendületessége miatt a koncertek programjaiban gyakran szerepelt ez a dal.

 

Walk With Lulu  (3.13)
/Séta Luluval/
/Barabás P./

Peti is helyett kapott egy szerzeménnyel, ami lényegében a kutyájáról szól. Értelemszerűen a "lépegetős" basszus egy kicsit ki lett emelve a többi hangszer közül, így némileg az alapok egy kissé megidézik a blues klasszikus megoldásait is. Emellett ez is egy kellemes, jól sikerült kis dalocska, amelynek a végén érdekes felelgetős ikerszólókat is játszunk Zolival.

 

Stardance Mystery  (6.02)
/Csillagtánc misztérium/
/Cseke F./

Ez pedig a második dal, amit erre az anyagra komponáltam. Az előző nóta a címe miatt, ez utóbbi pedig zeneileg lóg ki legjobban a többi szerzemény közül, leginkább a '70-es évek-beli hatásainak köszönhetően. Vidám hangulatú, akusztikus gitár kísérettel indul a kompozíció, amire ragadós ikerszólók érkeznek, majd a fogós dallamok folytatódnak a refrénben, ahol furulyán és gitáron szólalnak meg. A dal végén hallható fülbemászó melódiát Peti rögtönözte egy próbán basszusgitáron a dal összerakása közben. Eleinte ezt a nótát is sűrűn játszottuk a próbákon és a koncerteken, azonban egy idő után teljes mértékben száműzve lett. A Csillagtánc Misztérium egy fontos beavatási szertartás volt az ókori Egyiptomban...

 

Actus Purus  (3.02)
/Tiszta valóság/
/Barabás Gy./

Levezető hangulatot áraszt Gyuri szerzeménye, melyben a végkifejletben hallható, egymásnak felelgető szólóinkon kívül nem igazán történik semmi... Szerencsére... ugyanis ha valakinek sikerült végighallgatni a lemezen található hangáradatot, annak valószínűleg nem fognak már innen hiányozni a témahalmozások sem.:)

 

"We are all here... but unseen like the DUST"

 

 

 

Zene