A második Station X demón ismét
szakítottunk az
eddigi "hagyományokkal" és a 10 perces dalok helyett, ezúttal rövidebb,
de korántsem egyszerűbben befogadható nótákat írtunk. A lemezcím Hajas
Zoli ötletéből született, miszerint mi is olyanok vagyunk mint a POR
(DUST)... Láthatatlanok, de mégis mindenhol ott vagyunk...
Ezen az anyagon már egyre jobban kiéleződött a zenekar, illetve a tagok
saját stílusa. Félelmetes, hogy a progresszív, instrumentális zenéken
belül is mennyire különböző lehet az emberek és zenészek
megnyilvánulása. Ez is azt bizonyítja, hogy például egy szerzemény,
mennyire szinte csak egy ember alkotása! Ennek ellenére ez a
sokszínűség még szerencsére összetartott minket és a különböző
személyiségektől, színes, tartalmas és eredeti muzsika született.
Ugyanakkor például a kedvenceink még máig is szinte ugyanazok, de az
alkotásaink, szigorúan a saját, egyedi lelkivilágunk
"kinyilatkoztatásai"...
A dalokról tehát szubjektív véleményt olvashatsz a továbbiakban. Az
anyag demós hangzása természetesen nagyon kezdetleges, de mi ezt már
csak tanulópénzként
kezeljük.
Barabás
György - Billentyűs hangszerek,
dobprogram
Barabás
Péter - Basszusgitár
Cseke
Ferenc - Szóló és Ritmusgitár,
Akusztikus gitár, dobprogram
Hajas
Zoltán - Ritmus és szólógitár,
Akusztikus gitár, dobprogram
Köszönjük:
Családjainknak
és barátainknak, Knapp Jánosnak és
Szőnyi Annának
Sand-Spout (4.40)
/Homoktölcsér/
/Barabás
Gy./
Az
már az első dalnál is hallatszik, hogy a megszólalás sajnos még itt sem
olyan, amire büszkék lehetnénk. Dobos híján, sajnos még mindig
valamelyik
szintetizátor "kockadobosa" büntet minket. Gyuri szerzeménye ettől
eltekintve húzósan
kezd és meg is marad végig ezen a tempón... bár túl sok minden nem
történik
ebben a nótában, ahhoz, hogy hosszútávon is nagy kedvenccé váljon.
Hoax (5.02)
/Tréfa/
/Barabás
Gy./
Ezt
a dalt is Gyuri komponálta és annak ellenére,
hogy a próbákon folyamatosan nyüstöltük, valahogy mégsem vált a
kedvencemmé. Szerintem egy kicsit kapkodósra sikerültek a néhol jazzbe
hajló témái, s a jóértelembe vehető, elmebetegnek szánt részek is
némileg erőltetettnek tűnnek. Továbbá érzésem szerint ez az a nóta,
ahol Gyuri egy kicsit
besokall a szintijével és leginkább az ő egyéni teljesítményeiről szól.
Zoli és jómagam is kaptunk azért egy-egy szólót, s a végkifejlet felé
érkező progos rész azért némileg megmenti a dalt, de aztán újra
megismétlődik a főtéma. A
véleményemtől függetlenül ez egy eredeti és semmihez sem hasonlítható
nóta, emellett pedig Gyuri komponálási kísérletezéseinek tökéletes
lenyomatát is jelenti.
Fragile (3.07)
/Törékeny/
/Hajas
Z./
A harmadik nótát Hajas Zoli
komponálta és
barátnője ihlette. Ennek értelmében ez egy melodikus, érzelmes dal,
szép dallamokkal amiben végig ő játszik szólógitáron. A zenekar többi
tagja pedig
biztos alapot szolgáltat a fődallam alá.
Stream (4.56)
/Folyam/
/Hajas
Z./
A melódiák után ismét egy Hajas
-szerzemény
következik, de egészen más felfogásban:) Rögtön beindul a Zoli-féle
metalos riffelés, ami ha tökéletesen megszólalna, biztosan le is vinné
a
fejünket... Zoli szólója után egy terces billentyű-gitár bűvölet
következik, majd én egyedül gyilkolom a hangszert egy wah-pedálos
szólóval. Első hallásra káosznak tűnik a dal, de a címben olvasható,
mindent elsöprő folyamot valahogy mégis
kifejezik a hömpölygő, megcsavart, megtekert riff monstrumok.
Pleasure's
Resurrection (5.12)
/A
gyönyör feltámadása/
/Barabás
Gy. - Szőnyi A./
A
"gyönyör feltámadása" ismét egy Gyuri-szerzemény,
ami talán valamivel jobban sikerült az előző kettőnél! Kifejezetten jó
témák
születtek ezúttal a kezei alatt. Klasszikus, csemballós motívumok
bontakoznak ki a szintiből, amire terces harmóniákat játszunk közösen.
A sebesség meglehetősen gyors és Gyuri klasszikus zene imádata ebben a
dalban a tetőfokára hág. A skálázásokra épülő, gyors "dalocska"
középrészében egy nagyzenekarra hangszerelt "interlude" is helyett
kapott, amit közös ismerősünkkel, Szőnyi Annával együtt komponált
a szerző. Eredetileg úgy volt, hogy Anna hegedűjátéka is hallható lesz
a
felvételen, de végül ez nem valósult meg. A lecsillapodott,
megnyugtató átvezető után ismét fénysebességre kapcsol a zenekar és az
észveszejtő skálázások után még egy szinti-gitár-basszus kiállásra is
marad energiánk. A dalt nem volt egyszerű eljátszani, de azért egy
párszor megpróbálkoztunk vele...
Fade
Out (4.28)
/Kifakulás/
/Barabás
Gy. - Hajas Z./
Ez
pedig egy közös szerzemény, melynek Zoli és Gyuri volt
az "elkövetője":) Egy nagyon jól eltalált zongora bontogatós
bevezetővel
indul, de arra sajnos már nem emlékszem, hogy kinek volt ez az
agyszüleménye. Ennek a lemeznek a
dalaihoz Zoli egy újfajta komponálási módszert használt: történetesen
számítógéppel dolgozta ki az általa írt dalok alapjait, ami egy
szokatlan munkamódszert eredményezett. Személy szerint én nem igazán
tudtam megbarátkozni ezzel az ötlettel, ugyanis én sokkal könnyebben
megtanulok egy dalt úgy, hogyha élőben hallom. Természetesen Zoli
megmutatta és megtanította a dalokat próbán is, és nem is ezzel volt a
gondom, hanem magával a hangszer nélküli komponálási módszerrel, ami
nálam azt eredményezte, hogy a Zolitól már megszokott, megtekert,
kicsavart melódiákat csak görcsösen voltam képes eljátszani. Hiába
gyakoroltam, nekem
ebből így nagyon hiányzott az ösztönösség és a muzsikálás örömének az
érzése. Eddig mindent kotta nélkül és hallásból tanultam meg és
játszottam, így egy kicsit furcsa és kellemetlen volt nekem ez a
módszer. A fent
említett dolgok miatt tehát ez a dal sem volt a kedvencem, pedig a
végeredmény nem is lett rossz! Sőt! Van húzása, hangulata és a szólóink
is nagyon jók lettek. S az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy más
zenekartól sem hallottam soha, még csak hasonló szerzeményt sem!
A
Shadow's Dream (4.17)
/Egy
árnyék álma/
/Barabás
Gy./
Nem
véletlen, hogy a
munkacíme "magzatos" volt, mivel pontosan olyan hangulatok kerülgetik
itt egymást, mint amilyenek egy vajúdás és egy szülés kínlódásaihoz
hasonlatosak... egy magzat, ami nem akart megszületni... Nyúlós,
folyós, szenvedős, véget nem érő, ismétlődő témák az alapjai amelyre
hangszergyilkoló, improvizációs szólókat játszunk Gyuri-val közösen,
aki a dal alapjait kitalálta. De lényegében ezt tekinthetjük egy közös,
rögtönzésekre felhúzott, saját szerzeménynek is.
The
Hive (5.26)
/A
méhkaptár/
/Cseke
F./
Az előző hangulatfüggő dalocska
után végre helyett
kapott egy általam komponált szerzemény is a lemezen. A megvalósítás
lehetett volna jobb is: a dobtémák kidolgozatlanok, a gitárok fosul
szólnak és akad egy-két pontatlanság is. Megtekert, gyors, de nem
túlságosan bonyolult riffekre alapozódik ez a szerzemény, ami a
középrésznél húzós, metalos
riffelésbe és váltakozós, szinti-gitár szólókba torkollik, amelyek
mellett Gyuri orgona
szólója is ütősre sikeredett. Fogóssága és lendületessége miatt a
koncertek programjaiban gyakran szerepelt ez a dal.
Walk
With Lulu (3.13)
/Séta
Luluval/
/Barabás
P./
Peti
is helyett kapott egy szerzeménnyel, ami
lényegében a kutyájáról szól. Értelemszerűen a "lépegetős" basszus egy
kicsit ki lett emelve a többi hangszer közül, így némileg az alapok egy
kissé megidézik a blues klasszikus megoldásait is. Emellett ez is egy
kellemes, jól sikerült kis dalocska, amelynek a végén érdekes
felelgetős ikerszólókat is játszunk
Zolival.
Stardance
Mystery (6.02)
/Csillagtánc
misztérium/
/Cseke
F./
Ez
pedig a második dal, amit erre az anyagra komponáltam. Az
előző nóta a címe miatt, ez utóbbi pedig zeneileg lóg ki legjobban a
többi
szerzemény közül, leginkább a '70-es évek-beli hatásainak köszönhetően.
Vidám
hangulatú, akusztikus gitár kísérettel indul a kompozíció, amire
ragadós ikerszólók érkeznek, majd a fogós dallamok folytatódnak a
refrénben, ahol furulyán és gitáron szólalnak meg. A dal végén hallható
fülbemászó melódiát Peti rögtönözte egy próbán
basszusgitáron a dal összerakása közben. Eleinte ezt a nótát is sűrűn
játszottuk a próbákon és a koncerteken, azonban egy idő után teljes
mértékben száműzve lett. A Csillagtánc Misztérium egy fontos beavatási
szertartás volt az ókori Egyiptomban...
Actus
Purus (3.02)
/Tiszta
valóság/
/Barabás
Gy./
Levezető
hangulatot áraszt Gyuri szerzeménye,
melyben a végkifejletben hallható, egymásnak felelgető szólóinkon kívül
nem igazán történik semmi...
Szerencsére... ugyanis ha valakinek sikerült végighallgatni a
lemezen található hangáradatot, annak valószínűleg nem fognak
már innen hiányozni a témahalmozások sem.:)