A
felvétel és a keverés az Atlantis Room-ban
készült 2006 Július és 2007 November között.
Hangszerelés, keverés, gitáron, akusztikus gitáron, basszusgitáron ill.
billentyűs hangszeren közreműködés: Cseke Ferenc
Továbbá különleges vendégként a cd-n szerepel Barabás
György (G)
, Hammond orgonával.
A Zenét szerezte: Cseke Ferenc (az "Exile" című szerzemény Hammond
orgona szólója kivételével, amit Barabás György komponált).
A
felvétel során a következő hangszereket és
tartozékokat használtam:
Jackson Guitars, Hohner Bass Guitars, Roland Keyboards, Digitech Guitar
Processor,
Earnie Ball Strings, Magix Music Maker, Cakewalk 8.0 Midi Sequencer,
Soundforge 4.5, Reason
+
Hammond XB-1 (Barabás György)
Néhány
szó a dalokról:
Az anyag és a keverés másfél
éven keresztül
készült, persze nem folyamatosan, hanem rengeteg kihagyással, mivel más
teendők
is akadtak közben.
Az Exile (Száműzetés) album és számcímet sokféleképpen lehet
értelmezni: például vonatkozhat arra is,
hogy hogyan tüntetjük el az életünkből (akár tudatosan vagy
tudattalanul) a valódi, eredeti és igazán értékes emberi dolgokat.
Vagy esetleg a nagybetűs ZENÉT, melynek talán a média a legnagyobb
ellensége manapság... Aki persze
rendelkezik egy kis intuícióval, az jobb esetben mindig a dolgok
mélyére lát és
felismeri, hogy mi az, ami igazán értékes és időtálló.
Ettől függetlenül az ember általában az élete során szép fokozatosan
elfelejt a ZENÉRE
figyelni, mindössze azért mert más dolgokat sokkal
fontosabbnak tart, melyek lényegében értelmetlenek... Pedig már a
születésünknél átélt első élmény is a Zenével
kapcsolatos, hiszen az első szívdobbanás is tulajdonképpen egy Zenei
élmény... egy "ritmus",
ami lényegében meghatározza létünket és amit minden nap "hallunk".
Emellett az albumcím szójátéknak beillő hangzása is ötletesnek tűnt,
leginkább abban az értelemben, hogy
az "Ex-" akár jelentheti azt is, hogy már nem vagyok
a zenekarban ahol eddig pengettem. A Zenét és a költészetet persze
mindenkinek magának kell megfejtenie,
mindenkinek mást jelent és mindenki másképp éli meg
azt, amit éppen hall vagy olvas. A Zene gazdagságát ezért nem célom
leegyszerűsíteni olyasmivel, amit én gondolok.:) A hallgatónak csupán
annyi
dolga van, hogy nyitott füllel és lélekkel próbálja befogadni és
feldolgozni az élményt...:)
Exile (10.56)
(Száműzetés)
/Cseke
F./
Nem kívánok semmit sem
belemagyarázni ebbe a dalba.
Mindenki fejtse meg saját maga az üzenetét, ha egyáltalán létezik
ilyesmi...:) Zeneileg elég összetett és hosszú nóta, talán néhol
túlságosan is témahalmozósra sikeredett. A témák gördülékenyebben is
kibontakozhattak volna egymásból, de ennek megvalósításához még mindig
kevés tapasztalattal rendelkeztem. A '70-es évek progresszív
zenéinek hatásai és komplex felépítései természetesen ebben a
szerzeményben is felfedezhetők. A dobgép és a
kevés stúdiós tapasztalat miatt sajnos a megszólalás még mindig demós,
ami szinte
az egész anyagra jellemző. Barabás Gyuri vaskos Hammond orgona hangzása
és szólója,
(amit Ő komponált) viszont kihagyhatatlan színfoltja a dalnak, de
persze
azért az is egyértelmű, hogy a gitárok vannak "túlerőben"...:)
Down
the Canyon (8.40)
(Lenn
a kanyonban)
/Cseke
F./
Egy
régóta dédelgetett amerikai álom "hangképei"
kelnek életre ebben a dalban, amit az ország mesebeli természeti csodái
ihlettek. Nevezetesen a Utah-ban, Arizonában és Wyoming-ban található
nemzeti parkok és kanyonok... Colorado, Idaho és Montana hegyei, vagy
éppen Kalifornia
varázslatos vidékei és természeti csodái. A nóta érdekes
hangulatváltásokkal van telepakolva.
Az akusztikus kezdés után egy markáns hard rock-os riff viszi tovább a
vezérfonalat, majd egy beszédes, visszatérő dallam is elhangzik
többször.
A Hammond orgona persze innen sem hiányozhat, de itt "csupán" színező
és kísérő jelleggel tűnik fel. A koncepcióba egy latin, akusztikus
téma is belefért, melyet egy érdekes zenei megoldás
követ: a dal egy jelenetet próbál lefesteni. Történetesen egy kanyon
felett átívelő fahídat, ami nagy reccsenést követően leszakad az
alatta található mélysébe. A kompozícióval megpróbáltam érzékeltetni
azt,
ahogyan a híd megadja magát,
és mi csak zuhanunk lefelé, össze-vissza pörögve a két kanyon közötti
szakadékba...:)))
Fountain
of Light (7.38)
(A
fény forrása)
/Cseke
F./
A
Station X zenekar keretein belül komponáltam ezt
a szerzeményt, amikor még a csapat tagja voltam, de sajnos együtt nem
sikerült
dalt csiholni belőle. Utólag talán ezt nem is bánom mert ebben a
formában,
ahogyan most megszólal, a zenekarral nem biztos, hogy meg tudtuk
volna valósítani. A félreértések elkerülése végett hozzáteszem azért,
mert én magam rengeteg időt szánhattam így rá. Sokat kísérletezgettem
vele,
alakítgattam, írtam hozzá részleteket, változtattam ezt azt,
amíg a végleges formáját elérte. A zenei tartalom persze itt is elég
változatos és témahalmozós, annak ellenére is, hogy eredetileg ez is 10
perc feletti szerzemény volt. A szokásosnál több billentyű is hallható
a
dalban, ami ekkoriban az általam nagyon sokat hallgatott Kansas és
Spock's Beard zenekaroknak is nagyban köszönhető.:)
Feather (2.14)
(Tollpihe)
/Cseke
F./
Akusztikus
gitár bontogatásokra épülő légies,
leheletfinom dallamokkal operáló dalocska. Akár egy tollpihe...
Ennek a dalnak is az az érdekessége, hogy ezt is akkor írtam amikor még
a zenekar tagja voltam.
Az itt hallható verzió nem sokban különbözik az akkori demóverzióhoz
képest. Talán csak annyiban, hogy itt igazi akusztikus
gitár hallható. A mai napig nem értem, hogy miért is lett
parkolópályára állítva ez a nóta, de nem is baj, mert ebbe a nagy
lélegzetű dalokból álló
koncepcióba szépen beleilleszkedik. Eredetileg a gitárbontogatásokat
először zongorára komponáltam.:)
Farewell
To Forests (3.14)
(Búcsú
az erdőktől)
/Cseke
F./
Harmónika és csemballó is
megszólal a gitárok
mellett ebben a dalban, aminek a hangszerelése és a Zenei motívumai
emlékeztetnek egy korábbi szerzeményemre, ami a "The Loss of Abilities"
című cd-n
található "Squirrell On Fire" címmel. Ez a kompozíció akár a régebbi
dal folytatásaként is értelmezhető.
Annak tartalmában még egy mókus menekült az erdőtűz elől, itt pedig a
rohamosan
terjedő erdőtűz perzsel fel mindent... A kapkodósan felvett,
átgondolatlanul meghangszerelt nótával nem vagyok teljesen kibékülve,
mai fejjel és
lélekkel ebben a formában egészen biztos, hogy nem préselném
lemezre...:)
The
Quasar's Message (14.56)
(A
kvazárok üzenete)
/Cseke
F./
.
-
Constellation (Konstalláció)
-
Distance (Távolság)
-
Unknown Harmony (Ismeretlen
harmónia)
-
Devoured By the Black Hole (A
Fekete Lyuk mélyén)
-
Ancient Winds (Ősi
szelek)
Ez
pedig ismét egy nagy lélegzetű komplex
szerzemény ami az univerzum és a kvazárok rejtélyeibe kalauzol el. A
kvazárokról tudni kell,
hogy a létező legtávolabbi megfigyelhető kisméretű rádiógalaxisok, amik
akár 15 milliárd (!) fényév távolságban is lehetnek tőlünk
és egyre csak távolodnak, mégpedig a fénysebesség 90 %-val! Mindez
talán bizonyít valamit a világegyetem koráról és rejtelmeiről.
A távolodás akár jelentheti egy esetleges összehúzódás bekövetkezését
is, amikor az egész univerzum "magába zuhan". Hasonló folyamat
játszódik le a Fekete Lyukakban is csak "kicsiben", amikor is egy
csillagnak akkora lesz a tömege, hogy egy pillanat alatt "magába
roskad"
és még a fényt (és annak forrását:)) is magába rántja. Ez a pulzálás és
ismétlődés jellemző az egész mindenségre és amire a szívünk
és a lélegzetünk a legtökéletesebb bizonyíték... Kitágul és
összeszűkűl, akár az univerzum... csak nálunk ez a folyamat sokkal,
de sokkal gyorsabb, ami miatt tűnik az életünk is csak egy pillanatnak
a 15
milliárd évhez képest.
A majd 15 perces dalból sikerült egy kellően változatos és hangulatos
monstrumot faragni.:) Többek között ezért is adtam alcímeket
az egymásból következő részeknek, mert hangulatilag különböznek
egymástól. Egyébként ezt a nótát is még a zenekaron belül
komponáltam, amivel nem arattam túl nagy sikert... Talán a hossza és a
grandiózus, terebélyes zenei megoldások miatt, vagy csak egyszerűen
lusták voltak a többiek megtanulni, ezt nem tudhatom...
Ebből a dalból talán sejthető az is, hogy többek között miért is váltak
el
békében útjaink.:) Nálam viszont a Zene nem ismer határokat és a
ragaszkodásom e dalhoz,
úgy érzem végérvényesen katapultált a bandából...:)))
De lehet, hogy rosszul gondolom. Végeredményben így most olyan lett a
dal, amilyennek már akkor is elképzeltem.
Follow
the River (8.36)
(Kövesd
a folyót)
/Cseke
F./
Akusztikus
hangszerekre
és szimfónikus zenekarra hangszerelt
dal, aminek a középrészén némi improvizációs felelgetős téma is helyet
kapott,
ahol - jobb híjján - én magam felelgetek magamnak a zongorával és a
gitárral.
Megpróbáltam mindenféle érzést és hangulatot kihozni a nótából,
hasonlóan ahhoz ahogyan a folyó és a víz is viselkedik: ha kell bárhol,
bármikor
utat tör magának a legkeményebb sziklán keresztül is, a tüzet
is eloltja amellett, hogy életet is ad... szenved, küzd, legyőzi az
akadályokat, nyugalmat áraszt és a megsemmisülés helyett is csupán
átalakul.
Az általa közvetített energiának is csak a halmazállapota (rezgésszáma)
változik,
s közben különböző
információkat is közvetít: van, amikor kemény és
akaratos és van, mikor higgadt és nyugodt. A mai ismereteinknek
köszönhetően több forrásból is meggyőződhettünk arról, hogy a víz egy
hozzánk hasonló, élő,
és szerves organizmus, ami
különböző alakzatokban végül eljut az óceánig, ahonnan egy örök
körforgást követően ismét visszakerül a földi létbe...