EXILE
(2007)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Exile - 2007
(Száműzetés)

 

A felvétel és a keverés az Atlantis Room-ban készült 2006 Július és 2007 November között. Hangszerelés, keverés, gitáron, akusztikus gitáron, basszusgitáron ill. billentyűs hangszeren közreműködés: Cseke Ferenc Továbbá különleges vendégként a cd-n szerepel Barabás György (G) , Hammond orgonával. A Zenét szerezte: Cseke Ferenc (az "Exile" című szerzemény Hammond orgona szólója kivételével, amit Barabás György komponált).

A felvétel során a következő hangszereket és tartozékokat használtam: Jackson Guitars, Hohner Bass Guitars, Roland Keyboards, Digitech Guitar Processor, Earnie Ball Strings, Magix Music Maker, Cakewalk 8.0 Midi Sequencer, Soundforge 4.5, Reason + Hammond XB-1 (Barabás György)

Néhány szó a dalokról:

Az anyag és a keverés másfél éven keresztül készült, persze nem folyamatosan, hanem rengeteg kihagyással, mivel más teendők is akadtak közben. Az Exile (Száműzetés) album és számcímet sokféleképpen lehet értelmezni: például vonatkozhat arra is, hogy hogyan tüntetjük el az életünkből (akár tudatosan vagy tudattalanul) a valódi, eredeti és igazán értékes emberi dolgokat. Vagy esetleg a nagybetűs ZENÉT, melynek talán a média a legnagyobb ellensége manapság... Aki persze rendelkezik egy kis intuícióval, az jobb esetben mindig a dolgok mélyére lát és felismeri, hogy mi az, ami igazán értékes és időtálló. Ettől függetlenül az ember általában az élete során szép fokozatosan elfelejt a ZENÉRE figyelni, mindössze azért mert más dolgokat sokkal fontosabbnak tart, melyek lényegében értelmetlenek... Pedig már a születésünknél átélt első élmény is a Zenével kapcsolatos, hiszen az első szívdobbanás is tulajdonképpen egy Zenei élmény... egy "ritmus", ami lényegében meghatározza létünket és amit minden nap "hallunk". Emellett az albumcím szójátéknak beillő hangzása is ötletesnek tűnt, leginkább abban az értelemben, hogy az "Ex-" akár jelentheti azt is, hogy már nem vagyok a zenekarban ahol eddig pengettem. A Zenét és a költészetet persze mindenkinek magának kell megfejtenie, mindenkinek mást jelent és mindenki másképp éli meg azt, amit éppen hall vagy olvas. A Zene gazdagságát ezért nem célom leegyszerűsíteni olyasmivel, amit én gondolok.:) A hallgatónak csupán annyi dolga van, hogy nyitott füllel és lélekkel próbálja befogadni és feldolgozni az élményt...:)

 

 

Exile  (10.56)
(Száműzetés)
/Cseke F./

Nem kívánok semmit sem belemagyarázni ebbe a dalba. Mindenki fejtse meg saját maga az üzenetét, ha egyáltalán létezik ilyesmi...:) Zeneileg elég összetett és hosszú nóta, talán néhol túlságosan is témahalmozósra sikeredett. A témák gördülékenyebben is kibontakozhattak volna egymásból, de ennek megvalósításához még mindig kevés tapasztalattal rendelkeztem. A '70-es évek progresszív zenéinek hatásai és komplex felépítései természetesen ebben a szerzeményben is felfedezhetők. A dobgép és a kevés stúdiós tapasztalat miatt sajnos a megszólalás még mindig demós, ami szinte az egész anyagra jellemző. Barabás Gyuri vaskos Hammond orgona hangzása és szólója, (amit Ő komponált) viszont kihagyhatatlan színfoltja a dalnak, de persze azért az is egyértelmű, hogy a gitárok vannak "túlerőben"...:)

 

Down the Canyon  (8.40)
(Lenn a kanyonban)
/Cseke F./

Egy régóta dédelgetett amerikai álom "hangképei" kelnek életre ebben a dalban, amit az ország mesebeli természeti csodái ihlettek. Nevezetesen a Utah-ban, Arizonában és Wyoming-ban található nemzeti parkok és kanyonok... Colorado, Idaho és Montana hegyei, vagy éppen Kalifornia varázslatos vidékei és természeti csodái. A nóta érdekes hangulatváltásokkal van telepakolva. Az akusztikus kezdés után egy markáns hard rock-os riff viszi tovább a vezérfonalat, majd egy beszédes, visszatérő dallam is elhangzik többször. A Hammond orgona persze innen sem hiányozhat, de itt "csupán" színező és kísérő jelleggel tűnik fel. A koncepcióba egy latin, akusztikus téma is belefért, melyet egy érdekes zenei megoldás követ: a dal egy jelenetet próbál lefesteni. Történetesen egy kanyon felett átívelő fahídat, ami nagy reccsenést követően leszakad az alatta található mélysébe. A kompozícióval megpróbáltam érzékeltetni azt, ahogyan a híd megadja magát, és mi csak zuhanunk lefelé, össze-vissza pörögve a két kanyon közötti szakadékba...:)))

 

Fountain of Light  (7.38)
(A fény forrása)
/Cseke F./

A Station X zenekar keretein belül komponáltam ezt a szerzeményt, amikor még a csapat tagja voltam, de sajnos együtt nem sikerült dalt csiholni belőle. Utólag talán ezt nem is bánom mert ebben a formában, ahogyan most megszólal, a zenekarral nem biztos, hogy meg tudtuk volna valósítani. A félreértések elkerülése végett hozzáteszem azért, mert én magam rengeteg időt szánhattam így rá. Sokat kísérletezgettem vele, alakítgattam, írtam hozzá részleteket, változtattam ezt azt, amíg a végleges formáját elérte. A zenei tartalom persze itt is elég változatos és témahalmozós, annak ellenére is, hogy eredetileg ez is 10 perc feletti szerzemény volt. A szokásosnál több billentyű is hallható a dalban, ami ekkoriban az általam nagyon sokat hallgatott Kansas és Spock's Beard zenekaroknak is nagyban köszönhető.:)

 

Feather  (2.14)
(Tollpihe)
/Cseke F./

Akusztikus gitár bontogatásokra épülő légies, leheletfinom dallamokkal operáló dalocska. Akár egy tollpihe... Ennek a dalnak is az az érdekessége, hogy ezt is akkor írtam amikor még a zenekar tagja voltam. Az itt hallható verzió nem sokban különbözik az akkori demóverzióhoz képest. Talán csak annyiban, hogy itt igazi akusztikus gitár hallható. A mai napig nem értem, hogy miért is lett parkolópályára állítva ez a nóta, de nem is baj, mert ebbe a nagy lélegzetű dalokból álló koncepcióba szépen beleilleszkedik. Eredetileg a gitárbontogatásokat először zongorára komponáltam.:)

 

Farewell To Forests  (3.14)
(Búcsú az erdőktől)
/Cseke F./

Harmónika és csemballó is megszólal a gitárok mellett ebben a dalban, aminek a hangszerelése és a Zenei motívumai emlékeztetnek egy korábbi szerzeményemre, ami a "The Loss of Abilities" című cd-n található "Squirrell On Fire" címmel. Ez a kompozíció akár a régebbi dal folytatásaként is értelmezhető. Annak tartalmában még egy mókus menekült az erdőtűz elől, itt pedig a rohamosan terjedő erdőtűz perzsel fel mindent... A kapkodósan felvett, átgondolatlanul meghangszerelt nótával nem vagyok teljesen kibékülve, mai fejjel és lélekkel ebben a formában egészen biztos, hogy nem préselném lemezre...:)

 

The Quasar's Message  (14.56)
(A kvazárok üzenete)
/Cseke F./

.

- Constellation  (Konstalláció)
- Distance  (Távolság)
- Unknown Harmony  (Ismeretlen harmónia)
- Devoured By the Black Hole  (A Fekete Lyuk mélyén)
- Ancient Winds  (Ősi szelek)

Ez pedig ismét egy nagy lélegzetű komplex szerzemény ami az univerzum és a kvazárok rejtélyeibe kalauzol el. A kvazárokról tudni kell, hogy a létező legtávolabbi megfigyelhető kisméretű rádiógalaxisok, amik akár 15 milliárd (!) fényév távolságban is lehetnek tőlünk és egyre csak távolodnak, mégpedig a fénysebesség 90 %-val! Mindez talán bizonyít valamit a világegyetem koráról és rejtelmeiről. A távolodás akár jelentheti egy esetleges összehúzódás bekövetkezését is, amikor az egész univerzum "magába zuhan". Hasonló folyamat játszódik le a Fekete Lyukakban is csak "kicsiben", amikor is egy csillagnak akkora lesz a tömege, hogy egy pillanat alatt "magába roskad" és még a fényt (és annak forrását:)) is magába rántja. Ez a pulzálás és ismétlődés jellemző az egész mindenségre és amire a szívünk és a lélegzetünk a legtökéletesebb bizonyíték... Kitágul és összeszűkűl, akár az univerzum... csak nálunk ez a folyamat sokkal, de sokkal gyorsabb, ami miatt tűnik az életünk is csak egy pillanatnak a 15 milliárd évhez képest. A majd 15 perces dalból sikerült egy kellően változatos és hangulatos monstrumot faragni.:) Többek között ezért is adtam alcímeket az egymásból következő részeknek, mert hangulatilag különböznek egymástól. Egyébként ezt a nótát is még a zenekaron belül komponáltam, amivel nem arattam túl nagy sikert... Talán a hossza és a grandiózus, terebélyes zenei megoldások miatt, vagy csak egyszerűen lusták voltak a többiek megtanulni, ezt nem tudhatom... Ebből a dalból talán sejthető az is, hogy többek között miért is váltak el békében útjaink.:) Nálam viszont a Zene nem ismer határokat és a ragaszkodásom e dalhoz, úgy érzem végérvényesen katapultált a bandából...:))) De lehet, hogy rosszul gondolom. Végeredményben így most olyan lett a dal, amilyennek már akkor is elképzeltem.

 

Follow the River  (8.36)
(Kövesd a folyót)
/Cseke F./

Akusztikus hangszerekre és szimfónikus zenekarra hangszerelt dal, aminek a középrészén némi improvizációs felelgetős téma is helyet kapott, ahol - jobb híjján - én magam felelgetek magamnak a zongorával és a gitárral. Megpróbáltam mindenféle érzést és hangulatot kihozni a nótából, hasonlóan ahhoz ahogyan a folyó és a víz is viselkedik: ha kell bárhol, bármikor utat tör magának a legkeményebb sziklán keresztül is, a tüzet is eloltja amellett, hogy életet is ad... szenved, küzd, legyőzi az akadályokat, nyugalmat áraszt és a megsemmisülés helyett is csupán átalakul. Az általa közvetített energiának is csak a halmazállapota (rezgésszáma) változik, s közben különböző információkat is közvetít: van, amikor kemény és akaratos és van, mikor higgadt és nyugodt. A mai ismereteinknek köszönhetően több forrásból is meggyőződhettünk arról, hogy a víz egy hozzánk hasonló, élő, és szerves organizmus, ami különböző alakzatokban végül eljut az óceánig, ahonnan egy örök körforgást követően ismét visszakerül a földi létbe...

 

 

 

Zene