Ugyanazokat
a hangszereket, programokat és
felvételi technikákat használtam mint az előző Mirrors demónál, tehát
ebben fejlődés
nincs.
Az összkép így még mindig nagyon kezdetleges, pedig hát a dalok nyilván
megérdemelnének
egy sokkal jobb megszólalást is.
A dobgép itt is hazavágja az egész produkciót: kidolgozatlan, nagyon
sok rajta a magas
hangszín, túlságosan csilingelnek a cinek,
és a gitárokban sincs kellő mennyiségű dög. Lehet, hogy ezt a demót is
újra fel kéne
vennem?:)))
A saját dalok után következő bónusz dal/egyveleg egy nagy tisztelgés az
egyik kedvenc zenekarom,
a Kansas előtt. A saját szerzeményeket pedig tartalmilag rá lehet fűzni
egy érdekes koncepcióra, melyet a dalcímekben olvasható állatok
neveiből érdemes kikövetkeztetni. "A képességek elvesztése" albumcím is
arra utal, hogy nekünk embereknek mennyire eltompultak azon ősi
képességeink, amelyeket a vadon élő állatok még mindig birtokolnak.
Életünket nap mint nap egyre kényelmesebbé és
könnyebbé változtatjuk, megoldanak helyettünk mindent a gépek, melynek
következményeként elfelejtjük használni a saját szerveinket... Lassan
már gyalogolni is elfelejtünk, ha mindenhová autóval járunk, s szép
fokozatosan eltompulnak az érzékszerveink is, ha mindent könnyebbé
teszünk. Nem is olyan rég az indiánok még a széljárásból képesek voltak
megállapítani, hogy merre van a
vad, mi pedig már műholdakkal és GPS-el határozzuk meg a dolgok
helyzetét. Ha ezen a csapásvonalon folytatjuk, előbb-utóbb valóban nem
lesz szükségünk az érzékszerveinkre, hiszen megoldanak mindent
helyettük a
gépek. A legjobb példa erre talán a vadon élő sas elképesztően
kifejlett
szeme: nem tud használni távcsövet, így még szüksége van az éles
látására ahhoz, hogy életben maradjon...
Eagle (7.46)
(Sas)
/Cseke
F./
Hard
rock és metal alapokra íródott nóta egy kis
szintivel színesítve, melyben a fülbemászó dallamok talán egy kicsit
ragadósra is sikerültek. Nyilván ebből is lehetett volna "énekes"
nótát kovácsolni, hiszen az alapok szinte üvöltenek az énekdallamokért,
azonban jómagam már leszoktam az éneklésről, így inkább a gitárom
énekel
helyettem...:) A dal középrészénél visszatérő basszusfutamok
alatti szólók improvizatív jellegűek, de a nóta nagy része is abszolút
ihletett
módón született, s ezeket az ötleteket próbáltam végül olyan jellegű
nótává
alakítani, hogy hangulatában próbálja visszaadni azt a szabadság
érzetet és
mozgásteret amit egy sas repülés közben átérez(het)... A kivitelezés
persze
távolról sem tökéletes!
Filly
Rider (3.33)
(Kancacsikó
hajtó)
/Cseke
F./
Lendületes
alapokra helyezett ikerszólós nóta. Legnagyobb érdekességei talán a
verzékben hallható "nyerítős" riffek, melyek
teljesen
spontán születtek és a dalcímet 1000 százalékban kifejezik...:))) A
"galoppozós" zenei megoldásokra felépített dal a végkifejletben
kétlábgépes, trappolós, vágtázós témává bontakozik ki, ami eléggé
elcsépelt dolognak számít manapság, azonban ehhez a koncepcióhoz
egyértelműen ilyesmi illett a legjobban...
Squirrell
On Fire (4.43)
(Mókus
az erdőtűzben)
/Cseke
F./
Harmónika,
csemballó és gitár hozza a fő dallamokat
ebben a játékos középkori hangulatú dalban.
Ez is egy ihletett téma, amit nem is nagyon változtattam meg, csak egy
kis körítést tettem hozzá... A madárcsicsergéssel
és az effektekkel az erdő hangulatát akartam felidézni, de leginkább az
erdőtűz elől menekülő mókus fürgeségét próbáltam
zenében visszaadni, amint ágról ágra menekül a veszély elől... A
végkifejlet melankólikus reneszánsz
hangulatú csemballós és nagyzenekari témája szintén könnyen a fülekbe
tud ragadni...
Dogs
of Louisiana (4.43)
(Louisiana
kutyái)
/Cseke
F./
Blues-os,
szaggatott riffekkel indul ez a dal és
improvizációs, rögtönzött szólókkal folytatódik.
A megvalósítás persze közel sem tökéletes, hiszen elég sok ritmikai
hibát fedeztem fel
benne utólag, pedig egyébként nem lenne rossz nóta, csak véleményem
szerint ezt leginkább egy hús-vér zenekarnak kellene előadni. A vége
felé kibontakozó
southern-es (erre utal a részben a dalcím is) téma és szóló
kifejezetten dögösre sikeredett.:) A megszólalással persze itt is
nagyon elégedetlen vagyok: a
gitárok borzalmasan
szólnak, a szintidob pedig egyenesen katasztrófa...
The
Snake (8.42)
(A
kígyó)
/Cseke
F./
Keleties
motívumokkal és lassan építkezik fel ez a
kompozíció, valahogy úgy, ahogyan egy kígyó is hipnotizálni szokta az
áldozatát.
A keleti témákat aztán felváltják a "súlyos" riffek, hogy aztán újra
visszatérjen a vezérdallam és a misztikus hangulat. A nóta végén
lekeverődő ikerszóló pedig ismét roppant fülbemászóra sikeredett,
azonban ezzel a megszólalással ezt is bűn volt lemezbe préselni...:)
Egy nap talán újra rögzíteni fogom e nótákat egy hozzájuk méltó
hangzással.
Egy
számomra felfoghatatlan munkásságú és
elképesztő dalcsodákat teremtő zenekar, a KANSAS előtt tisztelgek ezzel
az egyveleggel.
Az elgondolás és az ötlet, ahogyan ezeket a dalokat összefűztem, mind
szép és jó, de a megvalósítás sajnos hagy némi kívánni valót maga után.
Ez leginkább a megszólalásban köszön vissza, mivel az eredeti
szerzemények többnyire brilliánsan szólnak... Sajnos ezen a felvételen
rögtön megmutatkozik a tapasztalatlanságom: a dobgép, a gitárok és a
szintis hegedű elképesztően gyenge minőségben szól. Azonban aki ezek
után mégis tesz vele egy próbát, az próbáljon meg e hiányosságok felett
valahogy elsiklani. Ugyanakkor fontos még megjegyezni azt is, hogy ez
az instrumentális egyveleg szinte csak azoknak
lesz valamennyire érdekes, akik legalább annyira ismerik a KANSAS-t
mint én (tehát rajtam kívül még 3 ember...:)), mert egyébként első
hallásra ez a 38 perces dalcsokor meglehetősen tömör és masszív
kompozíciónak
fog tűnni, melyet nem egyszerű feladat megemészteni!
A
dalok listája amelyek elhangzanak a
feldolgozásban: