Az
első szólóanyagom nagy része a Station X-es időszak elejéről
származik, melyeket akkoriban írtam, amikor megalapítottuk a zenekart.
Sajnos a
hangszerelés és a hangzás itt még nagyon kezdetleges és amatőr.
A dobgép alapból rengeteget ront az összképen, de a többi hangszer sem
úgy szól, ahogyan a dalok azt megérdemelnék.
Egy nap talán elérkezik az az idő amikor újra nekiállok a teljes lemez
újrafelvételének.
Reparation (0.51)
(Jóvátétel)
/Cseke
F./
Rövid
akusztikus felvezető a következő Mirrors
dalhoz.
Mirrors (8.21)
(Tükrök)
/Cseke
F./
Ez
a dal egy Station X nóta volt, méghozzá egy Plesz Ákos által elkövetett
dalszöveggel (Tükrök) és énektémával, amit nem más mint Nachladal
István,
az ország egyik legjobb rock énekese is elénekelt, ugyanis egy ideig ő
is tagja volt a Station X-nek.
Végül meglepő módon nem lett belőle Station X nóta sem, így leginkább
ez utóbbi eset miatt
felmerült bennem a gondolat, hogy megpróbálom én magam felvenni
otthoni körülmények között, csak úgy magamnak, hogy azért mégse vesszen
kárba ez a klasszul összerakott kis dal... A dolog megtörtént, de
persze az eredeti énekdallamok némileg
hiányoznak róla, melyeket kénytelen voltam gitárral pótolni. Nem az a
tipikus instru nóta, bár már
itt is kísérleteztem a szöveghez igazodó megzenésítéssel, ami az
akusztikus körítésben és a "tükrös", misztikus hangulatokban néhol fel
is fedezhető.
Devil
In Love (5.25)
(Szerelmes
ördög / A szükséges rossz)
/Cseke
F./
A
cím egy szójáték. A szerelemnek az árnyoldalaira
utal, ami törvényszerűen fakad minden jó dologból... és fordítva.
Természetesen ez is egy Station X nóta volt, méghozzá eredetileg is
intrumentálisnak
komponálva. A sorsa ennek is ugyanaz lett mint az előzőnek:
csupán próbákon játszogattuk néha-néha, ezért ezt is rögzítettem
magamnak házi
körülmények között. Az elején hallható basszus "belépőt"
is már utólag kevertem rá, de összességében túl nagy zenei megfejtések
nem igazán hallhatóak itt: egyszerű rock-metal nóta, felelgetős és
ikerszólókkal és helyenként "súlyosnak" tervezett riffekkel.
A "súlyos" jelzőt sajnos a felvétel minősége nem igazán adja vissza...
Dreaming
With Ants (11.55)
(Álom
a hangyákkal)
/Cseke
F./
Ez volt talán az első nagyobb
lélegzetű
szerzeményem amit
sikerült majd 12 percesre megkomponálnom, és ez volt az a tétel amit
már direkt ehhez az első
szólóanyagomhoz írtam. Igazából már fel sem merült bennem, hogy ez
Station X-nóta legyen. Akkoriban ez nem
igazán illett volna bele a zenekar világába és a srácokat sem akartam
fárasztani a megtanításával. Így hát végül pöcsörésztem vele egy ideig
az otthoni stúdiómban, azonban a
végeredmény persze közel sem lett olyan, mint amilyennek eredetileg
elképzeltem, hisz gyakorlatilag
ekkor még csak ismerkedtem a felvételi technikákkal. Ennek ellenére ez
az egyik kedvencem az anyagról és
egyszer biztosan fel is fogom venni újra, mert utólag bizony sokszor be
kell fogjam a fülem a hallgatása közben: punnyadt, csörömpölő
dobgép, egymáshoz szánalmasan kapcsolodó motívumok, pontatlan és
borzalmasan megszólaló gitárok... egyszóval: gyilkosság! Pedig a
gitár nagyon változatos és szép dallamokat játszik, s akadnak
visszatérő
motívumok is. Egy harmónika is megszólal, valamint a progresszív
zenékre jellemző, felelgetős szinti-gitár
szólók is jelen vannak. A dalban a hangyák szorgalmát próbáltam a
zenével lefesteni,
ami miatt is nevezhető
talán egy kicsit komplexnek, összetettnek ez a tétel. Emellett van egy
kis utalás a Dream Theater zenekarra is a komplexitással,
szorgalommal és maximalizmussal kapcsolatban, valamint arra, hogy az
összetartással és a közös munkával mennyi mindent el lehet(ne) érni.
Utóbbihoz példát vehetnénk a végletekig szorgalmas hangyák összehangolt
viselkedéséről...
Garden
of the White Trees (4.11)
(A
fehér fák kertje)
/Cseke
F./
"Reneszánsz
muzsika találkozik a rockzenével"
tipusú instrumentális dalocskának lehetne elnevezni ezt a kompozíciót.
A vezető hangszer a csemballó és a
furulya. Ezek játszák a fő dallamokat egy ideig, melyeket felelgetős
akusztikus
gitártémák váltanak fel. A végkifejletben persze visszatér a
vezérdallam
elektromos gitárral is. A dobgép kivételével eléggé arányosan szólnak a
hangszerek, de azt nem mondanám, hogy elégedett vagyok a
megszólalással. A fehér fák eredetileg Tolkien - Gyűrűk Ura
trilógiájában szerepelnek, de akit komolyabban is
érdekel, hogy valójában mit is szimbolizálnak, olvassa el a könyvet.:)
Universe (11.19)
(Univerzum)
/Cseke
F./
Ezt a dalt sikerült talán a
legszebben,
legegységesebben és legérthetőbben megkomponálnom. Nagy lélegzetű
szerzemény ez is,
bár az elején hallható bevezetőnek szolgáló űrhang, egy kicsit talán
hosszúra nyúlt, de sebaj, mert így legalább szépen, lassan felvezeti
e
monumentális alkotást. Zongora sejtelmes hangjai vezetik elő az
űrutazást, majd ennek motívumaira építkezik tovább a dal, hogy végül
elérje a kiteljesedést.
A zongora szinte végig főszerepet kapott, az elektromos gitár csupán a
vége felé
jelenik meg a nagyzenekari részt követően.
Megpróbáltam egy kis gondolatisággal és tartalommal is megtölteni ezt a
kompozíciót. Ha valaki képes nyitott elmével is végihallgatni,
talán könnyen felfedezheti benne az univerzum
és az élet egységességét ill. kettősségét, a tökéletes harmóniát és a
szüntelen ismétlődő, örökké tartó változást, amit a zenével itt
megpróbáltam kifejezni: a moll és dúr akkordok sűrű
váltakozásával, az egymásnak felelgetős szólórészletekkel
valamint a hullámzó, misztikus hangulattal.
Boomerang (8.41)
(Bumeráng)
/Cseke
F./
Lassú és higgadt témával indul
ez a leginkább
metal-os riffelésre építkező dal, ami egy perc elteltével meglehetősen
gyors tempót vesz fel.
S mint ahogyan egy elhajított bumeráng repülésének is van egy
röppályája, úgy e dalt is
igyekeztem úgy megírni, hogy legyen egy szép íve és legyen benne
egy holtpont, ahol a bumeráng "visszafordul". A hangokkal való
történetmesélés tehát egyre jelentősebb szerepet kap a saját
szerzeményeimben, melyeknek képletesen is van mondanivalójuk. A
Boomerang jelen esetben a szokások
rabjairól is szól. Azokról akik képtelenek megszabadulni káros
szenvedélyeiktől vagy társaiktól, és az egyik legártalmasabb emberi
tulajdonság, a
ragaszkodás szenvedélybetegeivé válnak.
Képletes példa erre a bumeráng, melyet tudni kell jól "elengedni".