MIRRORS
(2002)

 

 

 

 

Mirrors - 2002
(Tükrök)

 

Hangszerelés, keverés, dalírás, gitáron, basszusgitáron ill. billentyűs hangszeren közreműködés: Cseke Ferenc

A felvétel során a következő hangszereket és tartozékokat használtam:
Jackson Guitars, Hohner Bass Guitars, Roland Keyboards, Digitech Guitar Processor,
Earnie Ball Strings, Magix Music Maker, Cakewalk 8.0 Midi Sequencer, Soundforge 4.5

Néhány szó a dalokról:

Az első szólóanyagom nagy része a Station X-es időszak elejéről származik, melyeket akkoriban írtam, amikor megalapítottuk a zenekart. Sajnos a hangszerelés és a hangzás itt még nagyon kezdetleges és amatőr. A dobgép alapból rengeteget ront az összképen, de a többi hangszer sem úgy szól, ahogyan a dalok azt megérdemelnék. Egy nap talán elérkezik az az idő amikor újra nekiállok a teljes lemez újrafelvételének.

 

 

Reparation  (0.51)
(Jóvátétel)
/Cseke F./

Rövid akusztikus felvezető a következő Mirrors dalhoz.

 

Mirrors  (8.21)
(Tükrök)
/Cseke F./

Ez a dal egy Station X nóta volt, méghozzá egy Plesz Ákos által elkövetett dalszöveggel (Tükrök) és énektémával, amit nem más mint Nachladal István, az ország egyik legjobb rock énekese is elénekelt, ugyanis egy ideig ő is tagja volt a Station X-nek. Végül meglepő módon nem lett belőle Station X nóta sem, így leginkább ez utóbbi eset miatt felmerült bennem a gondolat, hogy megpróbálom én magam felvenni otthoni körülmények között, csak úgy magamnak, hogy azért mégse vesszen kárba ez a klasszul összerakott kis dal... A dolog megtörtént, de persze az eredeti énekdallamok némileg hiányoznak róla, melyeket kénytelen voltam gitárral pótolni. Nem az a tipikus instru nóta, bár már itt is kísérleteztem a szöveghez igazodó megzenésítéssel, ami az akusztikus körítésben és a "tükrös", misztikus hangulatokban néhol fel is fedezhető.

 

Devil In Love  (5.25)
(Szerelmes ördög / A szükséges rossz)
/Cseke F./

A cím egy szójáték. A szerelemnek az árnyoldalaira utal, ami törvényszerűen fakad minden jó dologból... és fordítva. Természetesen ez is egy Station X nóta volt, méghozzá eredetileg is intrumentálisnak komponálva. A sorsa ennek is ugyanaz lett mint az előzőnek: csupán próbákon játszogattuk néha-néha, ezért ezt is rögzítettem magamnak házi körülmények között. Az elején hallható basszus "belépőt" is már utólag kevertem rá, de összességében túl nagy zenei megfejtések nem igazán hallhatóak itt: egyszerű rock-metal nóta, felelgetős és ikerszólókkal és helyenként "súlyosnak" tervezett riffekkel. A "súlyos" jelzőt sajnos a felvétel minősége nem igazán adja vissza...

 

Dreaming With Ants  (11.55)
(Álom a hangyákkal)
/Cseke F./

Ez volt talán az első nagyobb lélegzetű szerzeményem amit sikerült majd 12 percesre megkomponálnom, és ez volt az a tétel amit már direkt ehhez az első szólóanyagomhoz írtam. Igazából már fel sem merült bennem, hogy ez Station X-nóta legyen. Akkoriban ez nem igazán illett volna bele a zenekar világába és a srácokat sem akartam fárasztani a megtanításával. Így hát végül pöcsörésztem vele egy ideig az otthoni stúdiómban, azonban a végeredmény persze közel sem lett olyan, mint amilyennek eredetileg elképzeltem, hisz gyakorlatilag ekkor még csak ismerkedtem a felvételi technikákkal. Ennek ellenére ez az egyik kedvencem az anyagról és egyszer biztosan fel is fogom venni újra, mert utólag bizony sokszor be kell fogjam a fülem a hallgatása közben: punnyadt, csörömpölő dobgép, egymáshoz szánalmasan kapcsolodó motívumok, pontatlan és borzalmasan megszólaló gitárok... egyszóval: gyilkosság! Pedig a gitár nagyon változatos és szép dallamokat játszik, s akadnak visszatérő motívumok is. Egy harmónika is megszólal, valamint a progresszív zenékre jellemző, felelgetős szinti-gitár szólók is jelen vannak. A dalban a hangyák szorgalmát próbáltam a zenével lefesteni, ami miatt is nevezhető talán egy kicsit komplexnek, összetettnek ez a tétel. Emellett van egy kis utalás a Dream Theater zenekarra is a komplexitással, szorgalommal és maximalizmussal kapcsolatban, valamint arra, hogy az összetartással és a közös munkával mennyi mindent el lehet(ne) érni. Utóbbihoz példát vehetnénk a végletekig szorgalmas hangyák összehangolt viselkedéséről...

 

Garden of the White Trees  (4.11)
(A fehér fák kertje)
/Cseke F./

"Reneszánsz muzsika találkozik a rockzenével" tipusú instrumentális dalocskának lehetne elnevezni ezt a kompozíciót. A vezető hangszer a csemballó és a furulya. Ezek játszák a fő dallamokat egy ideig, melyeket felelgetős akusztikus gitártémák váltanak fel. A végkifejletben persze visszatér a vezérdallam elektromos gitárral is. A dobgép kivételével eléggé arányosan szólnak a hangszerek, de azt nem mondanám, hogy elégedett vagyok a megszólalással. A fehér fák eredetileg Tolkien - Gyűrűk Ura trilógiájában szerepelnek, de akit komolyabban is érdekel, hogy valójában mit is szimbolizálnak, olvassa el a könyvet.:)

 

Universe  (11.19)
(Univerzum)
/Cseke F./

 

Ezt a dalt sikerült talán a legszebben, legegységesebben és legérthetőbben megkomponálnom. Nagy lélegzetű szerzemény ez is, bár az elején hallható bevezetőnek szolgáló űrhang, egy kicsit talán hosszúra nyúlt, de sebaj, mert így legalább szépen, lassan felvezeti e monumentális alkotást. Zongora sejtelmes hangjai vezetik elő az űrutazást, majd ennek motívumaira építkezik tovább a dal, hogy végül elérje a kiteljesedést. A zongora szinte végig főszerepet kapott, az elektromos gitár csupán a vége felé jelenik meg a nagyzenekari részt követően. Megpróbáltam egy kis gondolatisággal és tartalommal is megtölteni ezt a kompozíciót. Ha valaki képes nyitott elmével is végihallgatni, talán könnyen felfedezheti benne az univerzum és az élet egységességét ill. kettősségét, a tökéletes harmóniát és a szüntelen ismétlődő, örökké tartó változást, amit a zenével itt megpróbáltam kifejezni: a moll és dúr akkordok sűrű váltakozásával, az egymásnak felelgetős szólórészletekkel valamint a hullámzó, misztikus hangulattal.

 

Boomerang  (8.41)
(Bumeráng)
/Cseke F./

 

Lassú és higgadt témával indul ez a leginkább metal-os riffelésre építkező dal, ami egy perc elteltével meglehetősen gyors tempót vesz fel. S mint ahogyan egy elhajított bumeráng repülésének is van egy röppályája, úgy e dalt is igyekeztem úgy megírni, hogy legyen egy szép íve és legyen benne egy holtpont, ahol a bumeráng "visszafordul". A hangokkal való történetmesélés tehát egyre jelentősebb szerepet kap a saját szerzeményeimben, melyeknek képletesen is van mondanivalójuk. A Boomerang jelen esetben a szokások rabjairól is szól. Azokról akik képtelenek megszabadulni káros szenvedélyeiktől vagy társaiktól, és az egyik legártalmasabb emberi tulajdonság, a ragaszkodás szenvedélybetegeivé válnak. Képletes példa erre a bumeráng, melyet tudni kell jól "elengedni".

 

 

 

Zene