STATION X - Dust (2003)
ZENÉSZMAGAZIN > 2003. augusztus
A Zenészben demoról nem írok
kritikát, ezért marad az email.
Meghallgattam a lemezeteket, és úgy gondolom, nagyon szépen kidolgozott
részletekbol áll. De meg vagyok gyozodve róla, hogy nem csak azért
kellene dobost keresnetek, hogy koncertezni tudjatok, legalább ilyen
fontos lenne, hogy egy jó tempójú, muzikális dobos ésszeruen
egyszerusítsen az muzsikátokon. A gépdob néha túljátszott
hangszerszólamként "szétüti" az alapot (gondolom, nem kevés munka van
benne), viszont nekem jólesne kicsit hátradolni, átvenni a kevésbé
széttördelt lüktetést. Úgy képzelem, egy dobossal a próbákon együtt
játszva gördülékenyebbé, folymatosabbá tehetnétek a kompozícióitokat,
az átvezetéseket, a hirtelen tempóváltásokat Talán nem muszáj minden
arrange-ot kiütni, hansúlyozni dobbal. Szerintem Magyarországon minden
rétegzenének számít - tudjátok: kicsi piac... -, ezért felesleges az
énekest eroltetni. Ha úgy érzitek, mindent el tudtok játszani, amit
szeretnétek, élvezni tudjátok a saját zenéteket, ne akarjatok nem
létezo közönségigényeket kielégíteni. Nekem meggyozo a
teljesítményetek, de néha túl sok mindent surítetek egy formába. A
komponálásnál nem törekedtek a teljes ív kialakítására, a hatásos
bevezeto után általában egyenrangú zenei részek sorakoznak, nem mindig
érzem a csúcspontot. Kicsit elkapkodjátok a befejezéseket, mintha
beleunnátok, félbehagynátok a dolgot. Nem is értem, miért, hiszen más
részletet aprólékosan kidolgoztok. A követhetobb, könnyebben
megjegyezheto dallamíveket váltó hangszerszóló is izgalmasabb,
dinamikusabb lenne, most a téma és az improvizáció egybeér. Szépen,
kultúráltan muzsikáltok, jó ízléssel (ez talán mindennél fontosabb),
szép hangszíneken (ez a gitárokra is vonatkozik). Szerintem nagyon jót
tett a fületeknek, a zenei gondolkodásmódotoknak a számítógép,
tisztábban, tudatosabban halljátok a szólamokat, fegyelmezettek,
pontosak vagytok. Remélem éloben is tudjátok mindezt. Sok sikert
kívánok a további munkátokhoz:
Éry Balázs
HAMMERWORLD > 2003/3 155. szám
Már a négy bonyhádi srác 2001-es
első anyaga, a Ken is igen jó
benyomást tett rám és ez most sem változott, sőt. A csapatot elsősorban
azoknak ajánlanám, akik szeretik az instrumentális, gitáros-billentyűs
progresszív zenéket, a Station X ugyanis ezen a vonalon utazik. Hol a
rockosabb, hol a metalosabb oldalra közelítenek rá; ami pedig mindvégig
jellemzi dalaikat, az a kimondottan ízléses, virtuóz, de mégsem
magamutogató hangszeres játék, a jól kitatált, szép dallamfűzések,
valamint a megkérdőjelezhetetlen zenei tudás. Az tizenegy trackes,
ötvenpercnyi - tehát gyakorlatilag nagylemez hosszúságú - hangzó anyag
szerintem jobban is szól elődjénél, habár több dinamikát, teltséget még
így is elbírna. Egy élő dobosról nem is beszélve, ezt a problémát
ugyanis még mindig nem tudták megoldani a fiúk. (Mondjuk szerencsére a
komputert sikerült úgy programozni, hogy a dobhangzás nem lett bántóan
művi.) Mindezzel együtt a banda abszolút lemezérett: ugyan az
instrumentális rock/metal mindig is réteg zene volt, azonban ennek a
muzsikának is megvan azért a maga masszív kis bázisa, amelyre ha
szolidan is, de lehet építeni. Szerintem a csapatnak mindenképpen meg
kéne próbálkoznia a Böszörményi Gergely féle - Periferic Recordsszal,
kis hazánkban ui. ott jelennek meg ilyesfajta zenéket tartalmazó
kiadványok. Úgy gondolom, akik olyan dalokkal képesek előállni, mint a
húzós, pörgős Sand-spout, a lassan kibontakozó Stream, a megtekert és
játékos The Hive vagy a szépséges-megnyugtató Fragile, azok igazán
megérdemlik a lehetőséget a szélesebb körű bemutatkozásra is. A tagság
(nevesítem is őket, mert megérdemlik: Cseke Ferenc - gitár, Hajas
Zoltán - gitár, Barabás György - billentyűk, Barabás Péter - basszus)
helyében én mindenképpen elkezdenék komolyabban nyomulni ezzel az
anyaggal, merthogy a muzsika minőségét, a srácok zenei tudását és
alázatát bizony lehetetlen elvitatni. Ami pedig további adalék a srácok
pozitív hozzáállását illetően: ezt a felvételt ingyen (!), mindössze
postaköltség ellenében elküldik bárkinek. Akinek kevéske kis affinitása
is van az instru muzsikák irányában, máris felveheti a kapcsolatot a
zenekarral.
SCH-DT
ROCKINFORM > 2003. július - augusztus XII. 6. szám
A Nightwing utódjaként alakult,
instrumentális prog.rock/metal zenét
játszó bonyhádi zenekar "Ken" c. demója méltán kapott pozitív kritikát
lapunktól (2001. nov.). Sajnos, az elmúlt másfél évben sem tudták
pótolni a hiányzó dobost és énekest, de a zenélés szeretete hajtja őket
tovább. Új "Dust" címet viselő CD-jük tizenegy óriási számot tartalmaz.
Amint a dobprogram cinhangzásán túltettem magam, már csak az élvezkedés
maradt ötven percen keresztül. A Station X tagok (Barabás György -
billentyűs hangszerek, Barabás Péter - basszus, Cseke Ferenc - gitár,
Hajas Zoltán - gitár) zenei intelligenciája, hangszeres tudása és
kompozíciós készsége lenyűgöző. Nem túlzó a Spock's Beard, a Rush és a
Stratovarius nevét említeni velük kapcsolatban, darabjaik komplexitását
illetően. A részletekbe nem mennék bele, hogy kik és milyen mértékben
hathattak rájuk. Zseniálisan ötvözik a legelőremutatóbb prog.
irányzatokat, a '70-es évek space-rockját és a gitármágusok (pl.
Satriani) zenéit. Témáról- témára olyan érzés tölt el, mintha egy
prog.rock szentélyben bolyonganék. Sőt, inkább egy gigantikus
arborétumban, melybe a fiúk egyenként ültették a palántákat, csemetéket
és most teljes pompájában gyönyörködhettek önálló életre kelt
"művükben". A gyors, sodró és komplex, remek gitár-billentyűs szólókkal
teli számoktól, mint a "Sand-spout" vagy "The Hive", a klasszikus
ihletésű darabokon át, az "agyrém-szerűen" súlyos progresszióig, mint a
"Hoax", a "Fade Out" vagy a gabrielesen (korai Genesis) disszonáns és
nyomasztó "A Shadow's Dream", elég széles a spektrum. A billentyűs
hangszínek teljes repertoárját (csembalótól a fuvoláig) kihasználó
Barabás György a zenei agy, de mindannyian írtak számokat és együtt
dolgozták össze azokat. A kis érből óriási folyammá duzzadó "Stream" és
az egyiptomi beavatási szertartásokról szóló, varászos dallamokat
halmozó "Stardance Mystery" az abszolút kedvencek. Vonós és oboa szólót
rejt a "Pleasure's Resurrection" közjátéka, bár brácsát is szerettek
volna. A záró "Actus Purus" tiszta cselekedete pedig Cseke F. és
Barabás Gy. felelgetős szólóival nyűgöz le. A koncertekre In Flames,
Dream Theater és Metallica feldolgozásokkal is készülnek. Tömény, mégis
mértéktartó a "Dust" demo, egy mondatban összegezve: "párbeszéd a
csillagokkal". Nagyon fontos, hogy komoly lehetőséghez jussanak,
esetleg vendégzenészekkel. Különben jelentős veszteség érheti a magyar
rockzenét, mintha sose lett volna East és ennek okán Varga János
Project sem. A CD-t postaköltség ellenében minden érdeklődőnek INGYEN
elküldik. (Küldjétek el a kiadóknak is!)
Lukács Attila Zsolt
SHOCKMAGAZIN > 2003. július
Progresszív gyorsvonat érkezik
az X Állomásra, tííírararííírararíííí.
Instrumentális zenét rejt a CD, a legegyértelműbb hatások a Dream
Theater, Liquid Tension Experiment felől érkeztek, néha túl
egyértelműek is. A hangszeresek túl vannak már azon, hogy
instrumentumaik gombjait tekergessék értelmetlenül, ez tény. A hangok a
helyükön vannak legtöbbször, pontatlanságot se hallani (leginkább
azért, mert a srácok megfelelő ember híján kénytelenek japán, kocka
alakú dobossal - azaz dobgéppel - dolgozni). A technikásabb dalokban
kicsit a "most mutasd meg" elvet érzem, a hangszerek, főleg a gitárok
szólóznak, csavarják az ütemeket, és néhol eléggé úgy érzem, direkt a
"legyünk még elvontabbak" mottó jegyében tekergetik a dalok alapjait.
Leginkább ezt érzem hibának: A zene alapja a Dal kellene, hogy legyen,
de ez a legtöbb esetben nem így van. Még a legnagyobb virgamágusok is,
lásd Liquid Tension vagy egyebek, úgy írják meg az agyonszólózott,
széttekert nótáikat, hogy legyen bennük valami fogódzó, egy markáns
főriff, vagy egy "refrén", ami segít a hallgatónak a nótát az
emlékezetébe vésni és megszeretni. A Fragile című líraibb szerzemény
már jófelé tapogatózik, itt inkább Satriani, vagy nyugisabb Marty
Friedman hangulatokat vélek felfedezni, már majdnem Dal ez a nóta.
Viszonylag szól minden, bár dög és erő sajnos pici sincs a felvételben
- ez gondolom anyagi okokra vezethető vissza. A szinti hangszínek is
kissé vékonyak, amolyan játék-Casiokra emlékeztetnek, a gépdob pedig
sajnos még a gépdobok között is az egyik legputtyogósabb. A netről le
lehet tölteni normális hangmintákat, akár egy trackerrel össze lehet
rakni élőbb hangzású dobokat. Konklúzió? Hmm, attól függ, miért
instrumentális a zenekar. Ha kényszerből, akkor mindenképpen egy jó
énekes megtalálása legyen a cél (a dobos mellett persze), és onnantól a
jó hangszeres képességeket karakteres dalok megírására lehet fordítani,
ahol az énekes részek közötti szólóknál nagyon jó szolgálatot fognak
tenni a virgák és a megtekert ötletek. Ha pedig instru banda akar
maradni a Station X, akkor átgondoltabb kompozíciók, maradandóbb
alkotások megírása a cél. Az itt hallható alapok nagyon ígéretesek
ehhez. Ez az a demó, amin azt hallom, hogy a következő lehet igazán jó,
ha jó felé haladnak. Sok sikert hozzá.
Bátky Zoltán (Wendigo)
Eredeti forrás:
Az Újságcikkek eredeti méretben
letölthetők innen:
