STATION X - Ken (2001)
METALHAMMER > 2001. szeptember XIII. évf.
A név ne tévesszen meg senkit, a
bonyhádi csapat nem egy STATIC-X
feldolgikat játszó tribute formáció, ahhoz a zenei világon az égvilágon
semmi közük. Az anno még énekessel dolgozó Nightwing maradék tagsága
vette fel új név alatt ezt a meglepően kellemes instru anyagot. A zene
afféle gitáros-billentyűs prog. rock/metal: nagyjából a SPOCK'S
BEARD/FLOWER KINGS vonaltól a STRATÓn át a SYMPHONY X-ig tartó ívet
járják be a fiúk. Kifejezetten jó ötletekkel és hangszeres
fordulatokkal lepett meg a négy srác, hallhatóan már rég túl vannak az
alapok elsajátításán. A finomabb megoldásaik éppúgy elmélyült zenei
tudásról árulkodnak, mint a keményebb, netán virgázósabb témáik, avagy
éppenséggel a megfelelő hangszínek kiválasztása. A négy évszakról
elnevezett szerzeményekben ének ugyan nincs, de a borítóban négy,
kapcsolódó témájú vers is helyett kapott. Érdemes ezeket is
elolvasgatni. Egyetlen gondom van csak, a komputerből "származó"
dobjáték. Szerencsére sikerült kellően változatos dobtémákat
programozniuk, de a dobsound ettől még idegesítően művi. Viszont ez
minden kifogásom, amúgy teljesen rendben van a csapat; ilyen szintű
felkészültséggel simán játszhatnának akár nagylemezen is. Igazság
szerint már csak egy precíz dobos és egy jó énekes hiányzik innen -
őket keresi is a brigád, tehát vállalkozó szelleműek, jelentkezzetek!
SCH-DT
ROCKINFORM > 2001. november X. évf. 9. szám
A Station X a néhai Nightwing
zenekar útódjaként alakult. Az akkori
csapat dalnoka nem tudta vállalni a fellépéseket és a próbákat, míg az
azóta sajnos öngyilkos lett dobosuk más utakat keresett. Mivel új
énekest sajnos nem sikerült találni, kézenfekvő volt az instrumentális
zenére való átállás. A demó címe - KEN - élményt jelent, pillanatnyi
megvilágosodást (ezt a borítóról puskáztam). Azonban adhatták volna a
Négy évszak címet is, mert az anyag négy összetett tételből áll össze,
s ezek a (meglepetésre) TAVASZ, NYÁR, ŐSZ, TÉL, de hát Vivaldi
megelőzte őket a címválasztásban. A tételek több részre osztható
együttest alkotnak. Nem túl bonyolultak, de remek hangszerelési munkát
végeztek az alkotók. Két markáns stílusvonulat követhető nyomon az
egész anyagon. A dallamos metált jellemző riffek és dallamok
váltakoznak az erőteljes progresszív metál/rock monumentális
elvonatkoztatottabb részeivel. Ezáltal pont annyira sikerült
változatossá tenni a szerzeményeket, hogy a hallgató figyelmét végig
lekösse. Izgalmas és roppant kidolgozott minden részletében.
Eszméletlen kreativitás rejlik ebben az együttesben. Kiemelendő Barabás
György, aki a billentyűs hangszereken ejti bűvöltbe az embert.
Egyértelműen az progresszív felfogású játéka vált védjegyévé a Station
X-nek. Magasszínvonalú tudása, mely klasszikus és komolyzenei
jártasságot sejtet, igazi katartikus élményt nyújt. Persze ehhez a
zenésztársak szerves közreműködése is elengedhetetlenül fontos. Ám az ő
hangzásvilága teszi egésszé a szerkezeti részeket. Érződik nagyon
összetartoznak, egymás kiegészítői. Dobos téren sem találtak még végső
megoldásra. Sajnos a felvételek nem élő dobbal készültek, a programokat
érezhetően nem dobos kreálta. Egy jó "dobberman" nagyot dobna még az
amúgy is magas színvonalon. Néhány apróbb észrevétel: Barabás Péter
basszusgitáros nagyon jó témákkal operál, ötletesen játszik. Azonban
gyakran érezhető, hogy képessége határán játszik - főleg gyors
részeknél - és ez apró pontatlanságokban nyilvánul meg. Ez utóbbi a
gitárosokról is elmondható, bár kevésbé tetten érhető. A lényeg, nagyon
élvezetesen és változatosan szólalnak meg a gitárok Cseke Ferenc és
Hajas Zoltán kezei alatt. Szépen és nagyon ízesen játszanak. Csak
annyira érintik a virtuozitást, amennyire a témák megkívánják. Azért ők
se ma kezdték. A borítón szerepel a számokhoz kapcsolódóan négy vers,
melyet a zene hallgatása közben olvasva remek hangulatfestő hatása van.
Három verset Plesz Ákos írt, míg egyet gitárosuk Cseke Ferenc. Kár,
hogy az anyagot kazettán kaptuk. Valószínű rongyosra lesz hallgatva!
GyuSza
Az Újságcikkek eredeti méretben
letölthetők innen:
