A
Station X első demója, ami hivatalosan is
megjelent kazetta formátumban, Hajas Zoltán ötletéből született meg.
Zoli feldobta, hogy mi lenne ha megzenésítenénk az évszakokat? A
koncepció eleve adott volt, hiszen
a zenekar is pont négy tagú és ráadásul mind a négyen
különböző
személyiségek is vagyunk. Annak ellenére, hogy az ötlet nem volt túl
eredeti, mindenkinek tetszett, és örömmel ugrottunk bele a kihívásba és
még azon sem kellett sokat vitatkoznunk, hogy ki, melyik évszakot
akarja majd
megzenésíteni... Mivel ez volt az első komolyabb megnyilvánulásunk,
(aminek mi magunk voltunk a "producerei" is) magán hordozza az összes
tapasztalatlanságból eredő hibát, amit egy kezdő zenekar és annak
önfejű zenészei elkövethetnek. Itt leginkább a kezdetleges
hangszerelési
megoldásokra és a zeneszerzést még csak próbálgató, de lelkes csapatra
próbálok célozni ezzel.
Tapasztalatlanság
ide vagy oda, végeredményben
izgalmas, eredeti és komplex dalok születtek, amelyek mindegyike
instrumentális és mindegyikhez tartozik egy vers is, amit Plesz Ákos
és jómagam írtunk. A verseket innen
letöltheted.
A
KEN albumcímet Barabás Peti találta ki, ami egy
japán szó és valami olyasmit jelent, hogy "Élmény", egy villámszerű
élmény, egy pillanatnyi üzenet, egy pillanatnyi megvilágosodás. Azért
van rá szükség, hogy tudjuk, mi rejtőzik
bennünk, kik vagyunk, miért küzdünk, s mivé leszünk majd utunk végén.
Barabás
György - Billentyűs hangszerek,
dobprogram
Barabás
Péter - Basszusgitár
Cseke
Ferenc - Szóló és Ritmusgitár,
Akusztikus gitár, dobprogram, billentyűs hangszerek
Hajas
Zoltán - Ritmus és szólógitár,
Akusztikus gitár
Köszönjük:
Berecz
Sándor, Markovics Márk, Plesz Ákos valamint
a családtagjaink és barátaink önzetlen segítségét.
Tavasz (11.05)
/Cseke
F./
A tavaszt, mint évszakot
megzenésíteni, izgalmas
feladatnak ígérkezett. Az eddigi hagyományosnak mondható 3-4 perces
dalokban való gondolkodást jegeltük és mind a négyen egy-egy
monumentális dalmonstrumot faragtunk az évszakokról. Ennek a dalnak a
hossza is 11 perc fölé nyúlik, ami egy hangulatos akusztikus
bevezetővel indul, és felszabadult, vidámnak mondható riffekkel
folytatódik, amit egy ősi Nightwing témából mentettem át ide. A
billentyűk nagy részét itt én játszottam fel, kivéve a szólókat, amiket
Gyuri a dal vége felé beinduló progos részre játszik. A dallamos riffek
és szólók folyamatosan váltakoznak és a dal közepénél egy akusztikus és
elektromos gitárszólóval is felelgetek magamnak. A legvégén terces
szólót
játszok, majd szintén egy akusztikus, bontogatós levezetővel ér véget a
dal.
A megszólalás és a kidolgozatlan témák hagynak "némi" kívánnivalót
maguk
után...
Nyár (9.13)
/Barabás
P./
A hangszerelés és az arányok
ennél a dalnál sem
tökéletesek, a cinek csörömpölnek, a dobgép puttyogós, a vékony gitár
és szintihangzásról nem is beszélve... Peti jegyzi ezt a dalt, ami
lendületesen indít, és a 9 perc körüli hosszúságban nagyon sok minden
történik. A kezdeti lendületet mindjárt meg is töri egy nyári vihar
előtti csendet lefestő téma, ami a hőségnek köszönhetően nyúlós, kínzó,
szaggatott basszusvariációkra épül. Erre a feszült témára játszunk
Gyurival "kínlódós" szólókat, amiből a végén kifejlődik a vihar. A
mennydörgés és eső után felszabadult hangulatban fokozódik tovább a dal
és örömzenélés következik, amit megkoronázunk, gitár, basszus és
szintiszólókkal. Mikor a gyors résznek hirtelen vége szakad, Gyuri egy
hangulatos szintiprüntyögésére újabb gitárszólót "engedélyezett" a dal
eredeti szerzője. A vihar elvonulásával ismét beköszönt a hőség és a
dal elérkezik a pazar, progos végkifejletéhez.
Ősz (9.44)
/Barabás
Gy./
Gyuri
akarta megzenésíteni az őszt és mi örömmel
elfogadtuk döntését.:) A melankólikus felvezetés után, klasszikus
csemballó alapokra, ikerszólót játszunk Zolival. Az érzelmes zongora
bontásokra épülő rész előtt, egy jól sikerült dallamos szólót pengetek,
ami után megint visszatér az elején felvezetett szomorkás téma, amiből
egy progresszív hammondos rész bontakozik ki, majd egy őrült Gyuri
wah-szóló, ami után hirtelen váltással ismét én szólózok tercben. Ezt
követi egy újabb dallamos, terces billentyű-gitár szóló, majd egy
klasszikus "nagyzenekari" szomorú levezető. Ebben a nótában már
érezhető volt Gyuri klasszikus zenékhez való vonzódása és a billentyűs
hangszerek felé kibontakozó szerelme.:)
Tél (11.23)
/Hajas
Z./
A
Tél megzenésítése Hajas Zoli "tollából" született meg és még az előző
évszak szomorkás színeinél is súlyosabb érzelmeket hoz felszínre...
Mindjárt szembesülünk is ezzel a nyomasztó hangulattal az akusztikus
felvezetőnél, amelyet súlyos riffek robbantanak szét. Ezen túlmenően
egyeseknek az is
feltűnhet, hogy ennél a dalnál a hangszerelés és az arányok is valahogy
jobban sikerültek, ami talán annak köszönhető, hogy ezt a tételt
fejeztük be utoljára. A
hóvihar után is folytatódnak a bonyolult és terces riffek, Gyuri pedig
fokozza a szigorú hangulatot az aláfestő szólamokkal. Zoli is
elragadtatja magát egy szólóra a saját dalában, de természetesen még
ezután is
folytatódnak a komplex, témahalmozós részek a végtelenségig. Közben
Gyuri és
én elmebeteg szólókat játszunk, és a szinti ebben a nótában is ezerféle
hangszínt felvonultat. A dal végén itt is kibontakozik egy
billentyű-gitár szóló, aztán a levezetőben felcsendülnek az előző
évszakok "visszatérő" motívumai. A lényeg, hogy Zoli elérte a célját e
dalmonstrummal: tömör és rideg "rifforgiája" tökéletes képet fest a
hideg, fagyos és reménytelen téli
napokról.