UNLIMITED
FRONTIERS
(2005)
Unlimited
Frontiers - 2005
(Végtelen
határok)
A
felvétel és a keverés az Atlantis Room-ban
készült 2005 Január és Május között.
Hangszerelés,
keverés, dalírás, gitáron,
basszusgitáron ill. billentyűs hangszeren közreműködés: Cseke Ferenc
Kivétel
az "And Chicken For All" című dal amit
Cseke Ferenc, James Hetfield, Lars Ulrich és Kirk Hammett írt.
Továbbá
a "Struggle Against the Ocean" című dal
második szólóját Gyenes Attila (Landmine) http://landmine.uw.hu/
és az "Unlimited Frontiers"
dal
billentyű szólóját Barabás
György (G)
komponálta és játszotta el.
A
felvétel során a következő hangszereket és
tartozékokat használtam:
Jackson Guitars, Hohner Bass Guitars, Roland Keyboards, Digitech Guitar
Processor, Stagg Classical Guitars,
Earnie Ball, D'addario & Fender Strings, Magix Music Maker,
Cakewalk 8.0 Midi Sequencer, Soundforge 4.5
+ Ibanez Guitars (Gyenes Attila) & Korg (Barabás György)
Néhány
szó a dalokról:
Ennek
az albumnak a zenei anyagával összességében
már majdnem elégedett vagyok...:))) Leszámítva persze a dobhangzást,
ami ismét
nagyon el van rontva.
Habár ez alkalommal egy komolyabb Korg szintetizátor hangszínein
szólalnak meg, ennek ellenére túl hangos
lett a lábdob és a pergő hangzása is kritikán aluli. A többi hangszer
viszont aránylag szépen szól, azonban a gitárokban sajnos még mindig
nincs elég
dög. A "The Loss of Abilities"-hez hasonlóan az "Unlimited Frontiers"
is egy konceptalbum,
ámde ez úgy zenei értelemben, mint ahogyan az előbbi nem.
A dalok címeiben sincs semmiféle összefüggés, csupán a zenei tartalom
képez koncepciót úgy, hogy nagyon sok a visszatérő
motívum, melyek sokszor eltérő felfogásban és hangszerelésben
nyilvánulnak meg.
A "Végtelen Határok" cím is a zene univerzális, szabadon alakítható
jellegére utal, ami gyakorlatilag végtelen lehetőségek tárházát is
jelenti az alkotónak.
Ennek megfelelően nagyon színes és változatos lett ez az anyag,
hiszen a jelenlévő stílusbeli különbségeket is próbáltam úgy
összeolvasztani, hogy a teljes album egy nagy, mindennel
összefüggő zenei egységet képezzen.
Ezúttal vendégzenészek is szerepelnek az albumon: Gyenes Attila a
jelenleg egyszemélyes Landmine zenekarból,
illetve Barabás György (G) a volt Station X-ből erősítik az anyagot
egy-egy gitár- és billentyűszólóval.
Pleasure
Delayer (4.14)
(Örömódázó)
/Cseke
F./
Gong
beütéssel és keleties motívumokkal kezdődik,
majd egy feszültség keltő témából lendületes, melodikus rockdallá
bontakozik ki a felvezető tétel.
A zongora bontások nagyon halkan végigkísérik szinte az egész nótát,
de azért leginkább a gitárok dominálnak, melyek szinte folyamatosan
dúdolható témákat játszanak. Úgy
érzem, hogy ez egy elég jól sikerült darab lett (csak ne hallanám azt a
fránya dobgépet), ezért az sem véletlen, hogy a Station X jubilumi
koncertjén is eljátszottuk a zenekar - már nélkülem alkotott -
Surrender Your Mind-jával egyetemben.
Struggle
Against the Ocean (8.27)
(Küzdelem
az óceán ellen)
/Cseke
F./
Nyugodt, visszafogott
hangulattal indul ez az
egyszerre
több zenei motívumot is felvonultató szerzemény. Eleinte harmónika
hangjai hallhatók egy
képzeletbeli óceán partjainál, amely tulajdonképpen a nóta főtémáját
játsza.
A dal a folytatásban higgadtan építkezik, majd viszonylag egyszerű,
basszus
alapokra helyezett motívumokban folytatódik. Gyenes Attila budapesti
zenész és gitártanár szólója is ebben a nótában hallható 2.22
perc-től 3.05 -ig, majd a dal második fele akusztikus gitárral indít,
amelyből egy durvulat metálos riffelés bontakozik ki. Ez utóbbi aztán
egy végletekig felgyorsított szóló orgiába torkollik, amellyel talán
képes voltam érzékeltetni az óceán
mindent elsöprő, kíméletlen hullámait...
XTC (5.31)
(Extázis)
/Cseke
F./
Ismét
fogós riffek csörgedeznek elő a gitárokból, rögtön a nóta
felvezetőjében, amit aztán hirtelen higgadt és nyugalmat árasztó
akusztikus
bontások
és szólók váltanak fel. A szóló a "Struggle..." visszatérő fő dallamát
játsza,
de teljesen más alapokra és akkordokra. A
szerzemény fő témáját egy helyen reggae alapokra is átültettem, azonban
a dal mégis inkább a '70-es évek progresszív rockzenéinek
sajátosságaival
folytatódik: összetett riffek, dallamos szólók,
lendületes ritmusok és többször visszatérő melódiák uralják a terepet.
Olykor ennyi is elegendő a létező
leghatásosabb lelki megtisztuláshoz: az Extázis-hoz...
And
Chicken For All (1.53)
(És
csirkét mindenkinek)
/Cseke
F.-J. Hetfield-L. Ulrich-K. Hammett/
...És
akkor itt hallható a kakukktojás (vagy
inkább csirketojás???) ami lényegében egy zenei poén.
Csipogós hangszínekkel szólalnak meg a gitárok, melyek akár még egy jó
értelembe
vett idegbeteg
rajzfilmben is jól hangzanának... Egyesek szerint az Unlimited
Frontiers
komoly mondanivalójába nem is igazán illik bele ez a dalocska, ámde én
úgy
gondolom, hogy a "Végtelen Határok" zenei koncepciójába egy kis humor,
egy falatnyi zenei geg
is bőven elfér. Ez utóbbiból az is kiderül, hogy én nem vagyok hajlandó
semmilyen
skatulyába besorolni magam, és próbálom azt sugallni, hogy számomra a
zene egy egységes, határokat nem
ismerő, univerzális fogalom, amit lehetetlenség bármilyen szabályokkal
és törvényekkel "korlátozni"... Nem beszélve arról hogy egy ilyen
ötletet kár lett volna veszni hagyni.
Sőt! E dal hatására a későbbiekben egy teljes lemezt is megalkottam
"Chickenomania" címmel, ahol klasszikus rock dalok átértelmezései
hallhatók csirkecsipogós verzióban. Jelen szerzeményben pedig még a
Metallica ...And Justice For All című klasszikusának motívumait is
beleszőttem a nóta végére...
Altar
of Silence (4.27)
(A
csend oltára)
/Cseke
F./
Ezoterikus és sejtelmes
introval indul, majd
kellemes zongora hangokkal folytatódik ez a szerzemény, ami aztán
fokozatosan terebélyesedik
majdhogynem szimfónikus zenekari hangszerelésig. A "Pleasure Delayer"
dallamai is visszaköszönnek egy alkalommal, teljesen más jellegű
motívumokban.
Unlimited
Frontiers (19.50)
(Végtelen
határok)
/Cseke
F./
A
lemez végére pedig az eddigi legmonumentálisabb
szerzeményem került, amire egy kicsit talán még büszke is vagyok (csak
azt a fránya
puffogós dobgépet ne hallanám...). Itt megtalálható szinte minden,
ami erre az albumra és az eddigi munkásságomra jellemző, azt viszont
talán senki sem gondolta volna, hogy e "nyúlfarknyi" dalocska alapjait
kábé két nap alatt megírtam. Pedig nagyjából ennyi idő alatt össze
is állt
szinte a teljes dal szerkezete a fejemben. A megvalósítás
persze rengeteg időmet felemésztette és elmondhatatlanul sok munkát
fektettem bele, mire megszületett a végleges verzió. Némi belső
információ is talán elfér ehhez az összetett dalhoz:
A szeles, kietlen pusztaság közepén megszólaló gitárhangok megadják a
kellő hangulatot, ami után az "Altar of Silence" és a "Pleasure
Delayer"
visszatérő dallamai szólalnak meg másfajta értelmezésben. Ezután az
"XTC" riffjei vannak kicsit megbonyolítva, majd ismét az
"Altar..." zongorája köszön vissza, amire a másik vendégzenész (Barabás
György) szinti dallamai úsznak be a 6.46-ik perctől, 8.45-ig.
Szigorú Metallicá-s riffek váltják fel Gyuri szép és technikás
szólóját, amelyek alatt a "Passió" című film egyes jelenetei is
hallhatók.
Az ezután következő rész (ahol a harangozás elkezdődik) eléggé
hangulatosra sikeredett: nagyon misztikus és félelmetes aura lengi
körül, melyet
egy megbonyolított, technikás rész követ, majd újból visszatér a
"Struggle..." fő dallama, de ezúttal nagyzenekari hangszerelésben. S ha
valaki úgy gondolja, hogy itt vége lesz
a dalnak, az nem jól gondolja, ugyanis a "Pleasure..." dallamai újra
felcsendülnek
akusztikus gitárral, majd az "Altar..."
visszatérő zongora hangjai közben, az énekesmadarak királya: a fülemüle
is felmutat néhány dalfoszlányt bámulatos repertoárjából... Ezt az
utolsó dalt elküldtem Arjen Anthony Lucassennek a legendás Ayreon
zenekar létrehozójának is, aki Messengeren üzent nekem vissza: (!!!)
